Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - B) Palaeozoos és mezozoos gerincztelen állatok maradványai LÓCZY LAjos-tól

Waldheimia. 21 illetőleg megosztás utján hat bordára szaporodik föl. Az oldalokon 13 egészen olyan borda olvasható meg, mint a hasi teknő oldalain. Minthogy a példányról a héj hiányzik, a teknő díszítését nem lehet megfigyelni. A mennyire a fogyatékos megtartási állapot engedte, a következő méréseket tehettem rajta : Egész hosszasága kb. 19 mm Szélessége « 24 « A háti teknő hosszasága « 16 « A záros perem hossza «21 « Mind a két teknő vastagsága 13 mm A háti teknő vastagsága 4'5 « A hasi teknő bubszöge 105° lermőhelye: A Paj-szuj-kiang feletti szurdokvölgy ; Megalodon kagylóssötét agyagos mészkőben. Megjegyzések: Egyetlen fogyatékos megtartásban lévő példányom jól megegyezik a németországi közép- és felső-devonból leírt fajjal, melynek példányaival a bécsi cs. kir. udvari természetrajzi múzeum palseontologiai gyűjteményeiben egybehasonlíthattam; tehát helyes meghatározásához alig férhet kétség. Annyi különbséget vettem mindössze észre példányom és az eifeli u. n. Sp. aperturatus példányai közt, hogy amazon a hátfelől redő bordái élesebbek, mint az eifeli példányokon, melyek nem 6, hanem 8 bordát viselnek ezen a redőn. Általában az oldalokon is kevesebb borda mutatkozik, mint az eredeti typuson ; ettől méreteinek kisebbségével is különbözik. Mindenesetre sokkal jobban megegyezik példányunk az eifeliekkel, mint azon még sokkal kisebb alakok, melyeket TSCHERNJSCHEW az oroszországi és az uráli közép- és felsődevonból leírt különben. Az uráli alakok sinustalan voltukkal meglehetősen elütnek az eredeti formától. Sokkal inkább hasonlít a Sp. aperturatus-hoz, a nyugati uráli lejtő devonjából TscHERNjscHEW-től leírt és ábrázolt Spirifer Seremjcvi, TSCHERN. (i. h. p. 61. (173) Taf. VIII, Fig. 4), mely bordáinak finomságától eltekintve, az uráli devon spiriferák. között legjobban közeledik példányunkhoz. TSCHERNJSCHEW találóan utal reá még a Spirifer Utaliensis, MEEK fajra az északamerikai devonból (

KING : Geol. Surv. of the 40. th. parallel, Vol. IV, Part. I, p. 39, Pl. III, Fig. 1), mint a melyik az uráli kisebb typushoz szerfelett hasonlít. Figyelemre méltó, hogy példányunk ahhoz a változathoz áll legközelebb, melyet FRECH a Tson-Terek hágó déli lejtőjéről gyűjtött tien-sán-i devon kövületek között felismert és lerajzolt. Példányunk annyiban különbözik ettől egy keveset, hogy a sinusban lévő bordái az oldalokon levőknél alig valamivel erősebbek. Waldheimia Whidbornei, DAVIDSON. VI. tábla, 10. ábra. 1856. Terebratula elougota (SCHLOTH), SANDBERGER : Rhein. Schichtensyst. in Nassau, p. 306. Taf. XXXIII, Fig. 3. 18664—65. Terebratula sacculus (MARTIN), DAVIDSON: Brit. devon. Brach., p. 6, PL. I, Fig. 1—8. 1871. Terebratula sacculus (MART.), KAYSER : Die Brach, des Mitt.- u. Ober-Devon d.Eifel

; Zeitschr. d. deutsch. Geol. Ges. Bd. XXIII, p. 498, Taf. IX, Fig. 1. 1884. Dielasma sacculus (MART, sp.), TSCHERNJSCHEW: Material, zur Kenntn. d. Russ. Devon ; Mém. du Com. Geol., Vol. I, Nr. 3, p. 9, (61.) Taf. I, Fig. 17, 18. 1882—1884. Waldhheimia (vei Macandrevia

) Whidbornei; DAVIDSON: Suppl. Brit. devon. Brach., p. 12, Pl. I, Fig. 3, 4. 1887. Dielasma sacculus (MART.), TSCHERNJSCHEW : Fauna d. Mitt.- u. Ober-Devon am West-Abh. d. Urals ; Mém. du Com. Geol., Vol. Ill, Nr. 3, p. 53.