Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - A) Emlős állatok maradványai LÓCZY LAjOS-tól

J, Stegodon. származik, melyek fiatalabbak a Czing-csou vidéki plioczén tavi rétegeknél. E faj tehát Ázsia északi részeiben és Japánban * is élt és a keleti Kuen-lun hegyvidékének aljáig lakott. Lehetséges, hogy a palearktikus pleistoczén fauna határát az indiai állatrégió felé ép a Keleti Kuen-lun lánczolatai képezték Ázsiának keleti részében, E lelet mintegy igazolni látszik KoKEN-nek azon nézetét, hogy a Bison prisons nem egyenest Szibériából vándorolt be Japánba, hanem a szigetséget Jezó-tól elválasztó Tsugaru nevű mély tengerszorost délről kerülte meg és Koreán keresztül jutott be oda.** Stegodon insignis, FALCONER et CAUTLEY. XI. tábla, i. és 2. ábra. 1880. Stegodon insignis (FALC. et CAUTL.), LYDEKKER : Indian tert. and posttert. vertebr. ; Palseont. Indica, Ser. X, Vol. I, p. 262 (87.), Vol. II, 1884, p. 289. (112.). — Lásd még: Records Geol. Surv. of India. Vol. XVI, 1883, p. 158. 1885. Stegodon insignis, (FALC. et CAUTL.) KOKEN : Foss. Säugethiere aus China; DAMES und KAYSER'S Pakeont. Abh. Bd., III, Heft 2, p. 14, Taf. VI, Fig. 8. A Czing-csou-ban szerzett csontok között egy elefánt-félének jobb alsó moláris foga és bal alsó állkapocs darabja is birtokunkba került. A fognak gipszmintázatát elküldöm LYDEKKER úrnak, ki szíves vala a következőket írni nekem : «A fog az Ehphas (Stegodon) insignis, FALC. et CAUTL. alsó jobb utolsó előtti igazi molárisának hátsó része; olyan sajátságok, melyek különös megjegyzéseket kívánnának, nincsenek rajta, leszámítva azt, hogy a harántos foggerinczek görbe vonaluak, a mely sajátság ritkább, de azért néhány indiai példányon is megvan.» A fognak megtartási állapota kitűnő ; hat haránt gerincz teljes épségben van meg rajta. Hosszát és szélességét számításba véve és más leletekkel egybevetve, az épségben levő fognak még legalább két mellső harántos gerincze volt ; a St. insignis fog formulája ugyanis LYDEKKER szerint 8—9-et ad az alsó utolsóelőtti zápfog gerinezszámaiul. Hátsó részének félkörös kerületét egy nagyon érdes párkányzat (talon) maradványai környezik. A haránt gerinczek előre homorodó ívekben görbülnek ; a rajtuk lévő mammillák száma 11 —13; a két szélső dudor jóval erősebb a közbeesőknél. A fog zománezrétege a gerinczek oldalain 6 mm.-nyi, de jóval vastagabb azok taraján. A fog felülete érdes, rajta gerinczektől a fog aljához lenyúló barázdák és bordácskák vannak, melyeket vízszintes redős vonalak rovátkolnak. A gerinczek közti mély völgyekben nincs nyoma a czementnek és rágás még a legcsekélyebb kopást sem okozott a fogon. A fog külseje, valamint gyökereinek törése sötét májbarna színezetű ; a zománcz belseje szürkés fehér. Méretek : Hossza a fogtengely ívében ... . . ... ... ... 161 mm. Valószínű egész hossza . ... ... ... ... 213 « Szélessége a negyedik gerinczen ... ... ... ... ... 92 « A 6-ik gerincz távolsága az 5-iktől... ... ... ... 27'5 « Az 5-ik « « a 4-iktől ... ... ... ... 27'8 « A 4-ik « « a 3-iktől..- ... ... 27*8 « A 3-ik * « a 2 iktól ... ... ... ... 26"2 « A 2-ik « « az i-sőtől ... 26'2 « A gerinczek magassága ... ... ... ... ... ... 30 « * BRAUNS D.: Zeitschrift d. deutsh. geol. Gesell., 1883, Bd. 35, r- 49 ** KOKEN E.: Foss. Säugethiere aus China, p. 85.