Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3

HATODIK SZAKASZ - ELSŐ RÉSZ. Fosszilis állatok - A) Emlős állatok maradványai LÓCZY LAjOS-tól

10 Bison. Meglepő az, hogy a khinai löszből, melynek klasszikus területén hónapokig utaztunk, mindenkori éber figyelmem és kérdezősködésem mellett sem szerezhettem semmiféle csontmaradványt. Czing-csou-ban a Mr. EASTON szerezte csontok között azonban egy tuloknak jobb szarvcsapja is birtokunkba került. Minthogy e töredéken semmi nyoma a hozzátapadó földanyagnak, hovátartozásáról véleményt koczkáztatni nem lehet. A szarvcsap csont-anyagának megtartási állapotából azonban bizvást állíthatom, hogy a plioczén tavi rétegekből nem származhatott. Barna felszíne és a diploe csontszövetének kilugzott, enyvtelen állapota, valamint e csontszövet belsejének fehér színezete azt sejteti velem, hogy a löszből származik e lelet. A khinai lösz azonban nagyon sok helyt szét nem választható a jelenkori és a diluviális löszre ; ennélfogva mindeme következtetések helyességét elfogadva sem lehet az egyik Czing-csou-i csontnak geologiai telepét biztosan a pleistocén és postpleistocén lerakodások valamelyikébe besorozni. Bison cfr. prisons, BOJANUS. 1825. Urus priscus, BOJANUS : De Uro nostrate; Nova Acta Leopold., T. XIII, Pt. II, p. 427. 1535. Bison priscus, (Boj.) H. v. MEYER: ibid., T. XVII, Pt. I, p. 121. A tulok-féléket (Bovinae) egy szarvcsapnak töredéke képviseli gyűjtésünkben. Első látásra a Bison csoport egyik állatjának maradványát sejthetni meg benne. A szarvcsapnak sima az alja és a hátsó lapja, mely utóbbin egy széles, nem mély, de váluszerű barázda nyúlik végig (2. szövegábra). E jellemvonások bizonyítják, hogy a maradvány a Bison-nemnek jobb szarvából való és a szarvnak végéről származik ; a hol, a nemet jellemző, a szarvtőtől kiinduló hosszanti barázdák a szarvcsap alsó és hátsó részén megszűnnek és csupán a csontszövetből kiérő csatornák teszik érdessé a különben sima felületet. Felső lapját érdes egymásba futó, éles léczektől elválasztott barázdák fedik (1. és 3. szövegábra), melyek a szarvcsúcsig érnek. Hirtelen vékonyodik meg ; görbülése fölfelé irányúi, a verticalis síkban marad és csak a szarv csúcsa fordul egy keveset előre. A szarvcsap keresztmetszete ferdén elliptikus, (3. szövegábra) mellső részén és alul szabályos görbületü, elől laposabb, hátul domborubb, felül lecsapott. A csapnak felső részén régi sérülésnek — faragásnak vagy öklelésnek — nyomai láthatók ; a sértett rész is olyan sötétbarna mállási kéreggel van bevonva mint a csapnak külseje egyebütt. A cson tpreg belseje világos sárgás-barna színezetű és olyan kimart mállási nyomokkal van fedve,