Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

363 Milyen a jézói ájnó koponya kraniometriai typusa ? tágítani, idomítani lehetett. Legérdekesebbek azok a példák, mikor egy és ugyanazon szerző ezt a két szót, hol mértani, hol alaktani azaz boncztani, hol meg ethnologiai vagy pedig hol physiologiai, hol meg pathologiai értelemben használta ; a nélkül, hogy csak egy betűvel is megérintette volna, hogy az egyik vagy másik esetben miféle fogalmi megkülönböztetést kell a «rassz» vagy a «typus» szóval egybekapcsolni. Minden itt a phantásiának hagyatott fent, s mindegyik csakugyan azt is képzelte e szavak alatt, a mi neki éppen megfelelőnek látszott; s azért mindenki egészen szabadon úgy használta e szavakat, a mint neki éppen tetszett. «Wo Begriffe fehlen stellt sich das Wort am rechten Platze ein». Hogy a «typus» vagy «race» szó általában a gyűjtőnév (nomen collectivum) szerepével ruháztatott fel, az semmikép sem hibás. A hiba egészen másutt keresendő t. i. ott, hogy eddigelé senki sem törődött e szavak fogalmát specificálni a szerint, a mint azt a koponya-alak mértani, alaktani, physiologiai és pathologiai jellemének a kifejezésére használni akarta. Elég volt tehát kimondani a szót «typus» vagy «race» s a többi mind «subintelligitur». Talán csak nem lesz itt szükséges bővebben bizonyítgatni, hogy a fogalmaknak egészen más körébe tartozik az, ha pl. a koponya-alak mértani typusáról vagy race-áról van szó és egészen másba, ha a koponya-alak boncztani (rendes vagy rendellenes) typusáról vagy race-áról van a szó. De mit szóljunk ezek után Dr. BENEDIKT úr eljárásáról, a ki a «typus» fogalmának minden előzetes meghatározása vagy körülírása nélkül, némely koponya-alakot : «atypikus» vagy «alsótypikns» («atypisch, unter typisch») epit betonokkal kívánta jellemezni. Ez már azután csakugyan nem egyéb, mint «contradictio in adjecto». Hogy a «typus» vagy «race» fogalmának a kérdése nem könnyű, az világos. De a tudományban csak nem képezhet mentséget az, hogy azért, mert valamely dolog nehéz, tehát ennek következtében szabad felületesen és tudományos elvek nélkül eljárni. Ellenkezőleg ez egy indító okkal több, hogy annál óvatosabbak legyünk minden egyes lépésnél, a melyeket a probléma megoldása czéljából tenni akarunk. Ez az óvatosság sugallja nekünk, hogy mindenek előtt az alapfogalmakkal törekedjünk tisztába jönni, mert a nélkül minden további speculatió csakugyan nem egyéb, mint a homokra való építés. Ha a ximoq görög szó jelentőségét kérdezzük, úgy azt találjuk, hogy e szó eredetileg : ütést, bélyeget, körrajzot, vázlatot, alakot, mintát stb. jelentett. Minthogy pedig mi a különböző koponya-alakok buvárlatában a biztos azaz rendszeres buvárlat czéljából oly koponya-alakot vagy alakokat keresünk, a melyeken nézetünk szerint mi valamely emberfajta (embercsoport, nép, törzs, nemzetség, család) külső megjelenésének a jellemét legfeltűnőbben, t. i. leginkább felismerhetően kifejezve láthassuk ; nyilvánvaló, hogy nekünk a «typus» szót a «minta» értelmében kell használnunk. Mi tehát a különböző koponyák közül a szerintünk legjellemzőbb alakokat mintákul választjuk ki, s ezekhez hasonlítjuk össze a többi koponya-alakokat, mint a melyeken a keresett jellemvonások nincsenek oly feltűnően kifejezve. De minthogy nincsen két egészen egyenlő test s így tehát két egészen egyenlő koponya-alak sincsen, továbbá minthogy az egymáshoz aránylag még leginkább hasonló koponya-alakok között is az egyiken ezt, a a másikon meg azt a nézetünk szerint jellemző vonást többé-kevésbbé eltérőleg látjuk kifejezve, nyilvánvaló: hogy olyan koponya-alakokat, a melyeken az illető emberfajtát (embercsoportot, népet, törzset, nemzetséget, családot) jellemző vonások mind kivétel nélkül s egyaránt feltűnően ki volnának fejezve, hiába keresnénk. Byen koponya-alak vagyis koponyaminta «typus» nem létezik! Nyilvánvaló, hogy mi a kraniológiában a «minta» «typus» fogalmát csakis abstract értelemben vehetjük. Mi ugyanis, ha egy emberfajta, embercsoport, nép, törzs, nemzetség, család koponya-alakjait egyaránt tanulmányozzuk — s ha e tanulmányunk folyamában mi felismertük ama sajátságokat, a melyek bár bizonyos határok között mindig változékonyak is, de más jellemvonásoknál aránylag mégis kevésbbé változékonyak, úgy mi eme sajátságok összegeiből alkotjuk magunknak a «typus» fogalmát. A «typus» fogalom tehát