Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - HARMADIK RÉSZ. Szókötés

118 Harmadik rész. ilyen helyes használat mint: i-v-vídu ár-adu ? e ház kié ? k.-tatár bu öj kem-ne-ke ? mong. cue gcr ken-é-ki? azt mutatja, hogy az adu a birtokos ragból s du dologképzőből áll. E kérdésre így felelhetni : avan-a-du vagy avan-udeiya-du az öv-é, k.-k. ani-ki, mong. tünéki azaz a du ismét a birtokdolgot jelenti, mint a ki és ki. Ezért én az a-t tekintem tulajdonképi birtokos ragnak s valószínűleg ez is eredetileg dativ-locativ-rag volt, mint a magyar, tatár és mongol a, e hasonló rag az ilyenekben baz-a, liczz-a, mellé, stb. Hogy valóságos birtokos eset helyett is előfordul, azon nem lehet csodálkozni ; ugyanezen összetett rag mint valóságos birtok esetrag a szláv nyelv hatása alatt accusativussá lett nyelvünkben, s accusativus partitivussá a finn és est nyelvben. L. a tulajdonítót mint birtokos esetet. 60. §. TULAJDONÍTÓ ESET. (Dativus, ragja : ukku azaz uk, k, irku, T-ku pro in-ukku, an-ukku, n-ku ; tel. na-ku, magy. -nak, -nek || c, cf. lir-é bó- vár-ba megy, vitt-é bó- cf. haz-a megy). 1. A tam. tulajdonító először is mint általános közelítő eset (allativus) tekintendő s így andci-kku (oldalnak), aragé (közel, cf. rokon), urli (kör), kadci (hoz, hez) stb. névutós alak helyett áll a) mint főkiegészítő azon középigékkel, a melyek valamely irányulást, mint közeledést, illést, hasonlítást, ellenkezést, engedést stb. jelentenek : adu-, aduttiru'-, közel marad : úrukk'a adutta gádu a városhoz közel eső erdő | adangu- aláveti magát, pl. kudirei sáradikk' adangámal ódi póyivt'u, a csődör a kocsisnak nem engedve el-futott I anugu-, nanugu-, annu-, anmu- — t.-tatár jan-as- oldalol = közeledik : avanukku k-kuTVam anugádu, ő hozzá bűn nem fér | iyalu-, ein-, ollu-, onnu-, éy-, ill-ik pro ij-el-ik | etta- jut, t.-tatár jät-, jit-: adu kakié ettum az kézügyben van | kidéi'- kerül, megkerül | kittu- közeledik, megközelít c. acc. | salippáyiru' - V sah'- valakinek unalmára van | tirumbu- valahová tér | nána-, pl. oruvanukku n- valaki előtt szégyenlős, cf. nyányi \ pőgu- megy, cf. fának, falnak stb. megy | máV-ága- fordul, ellenkezik | varu- jő | vingu-, pl. tittippukku vagy édesség után vágyik stb. ßJ Mint mellékkiegészítő áll a tulajdonító az előbbi igék áthatójával s több más, az irányulás némi fogalmával biró átható igékkel : arlci'- syn. kűvu- hiv, pórukk' arlei'- p. k. id. pörre, azaz csatára, versenyre hív | irlu-, hurezol | ki ittu- hozzáad, összead | tundu- szít, buzdít | tírpp-ákku- itél, tkp. törvényez, pl. kolei-kku t-t. halálra itél | módú- valaminek neki üt | nada-ttu- vezet stb. 2. A tulajdonító mint beható eset (illativus, szorosabb meghatározással: ullé, ull-ukku bel-e) használata az első pont alatti minőségéből érthető, s inkább csak az illető irányulást jelentő ige értelme mutatja, hogy illativus helyett áll, pl. pugu- buv-ik, pug-attu- buvat valahová | amei- av-atódik | padu- esik, poty-og és nagyszámú összetettei. 3. A tulajdonító mint az adás esete (dativus dandi utilitatis et damni) használtatik mint mellékkiegészítő a) az adást jelentő igékkel mint: 1. ali'- ad, vákk-ali'- igér | 2. idu- ad, és számos összetettei | 3. í- ad a feljebb való | 4. kodu- ad az alsóbbrendű egy 3-dik személynek | 5. taru- ad, az egyenrangú | 6. nittu- nyújt, ad | 7. teri'- tör, szakít = ad | 8. pódu- | 9. vidu- vet = ad állatnak stb. ß) A küldés, mondás, csinálás, okozás (jót vagy rosszat) jelentésű igéknél szintén mint mellékkiegészítő: kollu- vesz valamit, valakinek | sűttu- tűz koronát, koszorút mudi \ sey-, padéi'-, pannu- (tesz, csinál jót vagy rosszat) | manni'- megbocsájt | vil-, villu- el-ad, cf. bell-ér | vidi'- itél, szán, pl. namakk' inda t-torlilei vidittán, nekünk ezen foglalkozást szánta stb. y ) A miveltető igéknél, midőn nem közeg által való cselekvésről van szó (mert a közeg esete az instructivus), hanem inkább megengedésről, mint : arivi'- értet, tudat unarttu- id. 1 ittu- étet, itat | oppuvi'- elfogadtat | káttu- mutat Ykán. \ kélvi-ppaduttu-, hallomásra juttat | seluttu- szállít | kaV-pi'- tanít V kai- \ uiu-ttu- érkeztet, V ul'u- ér | varuvi'- jövet, okoz, stb. 4. A tulajdonító mint birtokos eset (dativus possessivus) használtatik aj az ul{— magy. vol- ige, un-du va-gy-on), iru'- (van, marad) il, illei (nincs, rég. in-cs) igék