Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. 45- §• A TAGADÓ IGERAGOZÁS. A mint tudjuk, a turánságban a tagadás és tiltás az igénél különböző módon fejeztetik ki. A mongol két módon jár el a tagadó igeragozásnál. Az egyik mód abban áll, hogy a tagadó ülü, ese és tiltó bitigei szót, mint a magyar és árya nyelvek, az ige elé teszi változtatás nélkül ; a másik mód az, hogy az időképzős igetőhöz ragasztja az üget (nincs) tagadó szót s azután a személyragot. A török-tatár nyelvek az igetőhöz magához ragasztják a tagadó szót, a melyet követ az időképző és személyrag. A finn-féle nyelvek az igető elébe tett tagadó és tiltó szócskát magát ragozzák, míg az igető ragtalan marad. A magyar nyelv az árya módot követi, mert a változatlan tagadó vagy tiltó szót a ragozott ige elé teszi. A Tamul-féle nyelvek nagyrésze vagy az igetőhöz adja előbb a tagadót s azután a személyragokat (török módon), vagy a képzős alakhoz a személyragok elé (mongol módon). Végre a legkisebb rész magyarosan az ige elé teszi a változatlan tagadó szócskát, a mint alább látni fogjuk. Nevezetes, hogy a finn útra egy tamul-féle nyelv sem vetődött. Mielőtt a részletekhez fognánk, tudnunk kell, hogy a Tamul-féle nyelvekben, mint minden romlatlan turáni nyelvben, két lényegesen különböző tagadó szó van. Az egyik il, illei, mely a léteit, birtokot tagadja, úgymint a mandsu akti, mongol iigei, tör.-tatár yok, yuk, régi magyar in-cs, ma n-i-ncs, az osztják cn-dam-ma\ együtt a tamul in-mei (manque) testvére, a tamul il alapból a hangtan szerint módosulva. Valószínű, hogy a mongol ülü és a finn ei, cll tagadó igének is jelentése eredetileg a tamul il, illei-jével egy volt. A második az al, alla, mely a minőséget tagadja úgy, mind a mandsu waka, mongol bisi (ir. busa), török deyil, tatár tögöl, magyar nem. Ezen tagadó szó gyök a magyar «äl (hamis) és ellen (állán) ellenkező, ellenség» szókra nézve, s talán a finn tiltó ú7-re nézve is. A minőséget tagadó al, alia a Tamul-féle nyelvek legtöbbjében az igető és személyragok között gyakran annyira elkopott, hogy csak figyelemmel keresve, sőt néha csak hasonlítás utján gyanítható holléte. 46. §. A TAGADÓ IGE (cdirmaVci vinei) RAGOZÁSA A TAMULBAN. A tagadó igeragozás legközönségesebb alakja úgy képeztetik, hogy az igetőhöz időképző nélkül az ismert személyragok adatnak, a mikor is a rövid kihangzó u elesik, az ai, i, í végzet után y az a, 0, u után pedig v hiatus űző közbe szuratik s a rövid egyszótagu igéknél a végmássalhangzó kettőződik, pl. scy-y-en, -áy, -án, -ál, -adu, megtisztelőleg -óm, -ír, -ár; többes -óm, irgal, -árgal, -á vagy -ádu; pésn-, pes-en (nem beszélek), pcs-óm (nem beszélünk) stb. Jegyzet. A dologi egyes harmadik személy seyy-á-du (nem csinál) mutatja, hogy habár a többi személyekben nem is vehetni észre, mégis az al = á tagadó szócska benne van, bele olvadva a személyrag hosszú önhangzójába. A közönséges tagadó múlt származik az 77-végü gerundiumból illei (nincs, mongol ügei, mandsu akü, török yok) létet tagadó szó hozzáadása által, a mely alak minden szentélyű, pl. yán scyy-a-villei (én nem csináltam, mintegy én csinál-atlan). Irodalmilag a tagadó igeragozás jelen-jövő (aoristusi) ideje képeztetik : a) Az igető után ill-en vagy il-én (non existo =-atlan, -etlen én) vagy all-én, al-én (nem olyan én) tagadó igeféléknek rendes ragozása által, pl. pes-il-óm (beszéletlen