Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. biiinä-bi (most megyek) a szem előtt végbemenő cselekvés ideje ; jövő helyett csak kivételesen használtatik valamely jövőre vonatkozó időhatározóval, pl. náleikku ingé varugiv-én (holnapra ide jövök). Jegyzet, a) Töhb gu- végzetü ige a jelen időképző előtt el szokta ejteni a gu végzetet, pl. águgir-én helyett á-gir-en (vmivé leszek); végu-giT-én helyett vegir-en (ég-ek) stb. ß) Néha a gir, k kir képzőből csak az r marad meg, pl. sáttu-gir-ir (pro sárttugir-ir) = sáttu-r-ir (zár-tok), a mi a tör -tatár aoristusi r képzőre emlékeztet, ilyen vá-r-en pro varu-gir-en (jövök). A jelen idő képzőji a társnyelvekben : A mai. nyelvben unnu, kknnnu, a tamul ginVu, kkinYu-nak a megfelelő. (Valószínűleg «cselekvésben van» alapjelentéssel.) A telenguban ezen képző tu vagy tsu, a mely egyszersmind a jelen idejű gerundium képzője, tehát éppen úgy mint a mongolban, a hol a jelen idő áll az ige gerundiumából, a bäinä (áll, van) igéből és személynévmásból, pl. ké-pi- änä-bi (

keji-bämä-bi — csinálva állok), ennek pedig megfelel a Tel. céy-uts-unná-nn mind gyökre, mind képzésre nézve ; mert Tel. céy-uts = mong. ké-ji, a tel. unná az undu (van) ige gerundiuma, nu pedig a személyrag (én) stb. A kannadában a régi irodalmi proesens-képző da-p, múlt da és apa jövőképzőből összetéve, pl. gey-dap-cm (csinálok). A közönséges prsesens-képző uf vagy utt\ pl. ih(lej-t), iliy-utt-éne (lejt-ek, szék. lüjt-ök, megyek lefelé), iliyutt-iyé (lejt-esz), iliyutt-ade (lejt az), nódu (néz), nódutt-éve (néz-ünk), nődutt-íri (néz-tek), nődutt-áre vagy ave (néz-n-ek). A kudagu praesens-képző vu, pu s ez az aoristusé is, a mely képzet részesülő is egyszersmind, cf. magyar csat-fa. A tudában pnesens-képzőül jelentkezik k, s, d, a melyek közül kettő is állhat egyszerre, pl. nil-d-c-i (áll-sz), de nar-k-cn (jár-ok). A kőtában a jelen és jövő időképző ap, de a 3-ik személyekben ak, a mely a mi szerencsétlen -ik-ünk másának látszik, pl. áne hog-ap-e (én megy-ek), avanc hog-ake (ő megy). A gond pne

sens-képzője át, pl. ű-ht-ana (i-tat-ni, tam. ű-tín-, e-tct): Jegyzet. A magyar t-at kettős factitivum (illetőleg transitivum) képzőt nézetem szerint t eredeti transitivum képzőre és at időképzőre lehetne szétbontanunk Kiki észreveheti mily logikátlan sokszor a nyelvhasználat, látva, hogy a többes szám minden személyeire nézve az alap az egyes 3-dik személy. Jegyzet. Épen ilyen logikátlanságnak tulajdonítom én a magyar nyelvben a kalap-j-ai-m stb.-ben levő j-t, a mely a 3-dik személy kalap-ja alakból csúszott a többi személyekbe s nem valamely jas, jat (nép, sokaság) jelentésű idegen szónak a maradványa. Az űráon praesens-képzője d vagy gd, pl. lao (üt, cf. lő, lök), lao-d-an (ütök), lao-d-áy (ütsz), lao-d-as (üt az) : ú-ht-át-ona (i-tat-ok), ú-ht-át-oni (i-tat-sz), ű-ht-át-or (i-tat ő), ű-ht-át-á (i-tat az), ü-ht-át-or-am (itat-unk), ű-lit-át-or-ít (itat-tok), ú-ht-át-or-k ( ), ű-ht-át-á-ng (i-tat-n-ak). cn kál-agd-an (én kel-ek), nin kál-agd-áy (te kel-sz), as kál-agd-as (az kel-az), em kál-agd-am (mi kel-ünk), nim kál-agd-ar (ti kel-tek), ar kál-ak-11-ar (ők kel-n-ek).