Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. ßJ Ugyanezen névmásnak tám, tángál többese a nír, ningal többes második személynél helyesebb megtisztelő a magyar «maga, ő kegyelme» értelmében, tehát a magyarnak azon szokása, hogy megtisztelőleg a 3-dik személyt használja az áryák és turániaiak legnagyobb részével ellentétben igen régi eredetű és nem olasz-spanyol utánzás. y) A magyar «anyjuk, apjuk, bátyjuk, öcscsák, ncnjük, huguk»-féle szintén megtisztelő és kecsegtető kifejezésének a párja a dél-indiai nyelvekben s nevezetesen a tamulban is látható. A Tam. tam (az ők tulajdona = jok, juk, jük) CALDWELL püspök kifejtése szerint minden rokonsági név előtt előfordul s néha a megtisztelő tam birtokos névmás a névvel annyira összeforrott, hogy alig lehet fölismerni és szétválasztani, pl. tambirán (úr, isten) = tam birán (maguk nagya, feje), tagappan pro tamappan (apjuk), tannei pro tam-annci (anyjuk, tkp. maguk anyja), tam-aiyan (bátyjuk), tam-bi (öcscs-ük, tkp. fi, fiju), taíigci, tangcissi pro tam-angci (hug-uk), tam-akkci (nén-jük) stb. A Tamul és magyar kifejezés közt csak az a különbség, hogy a Tam.-féle nyelvekben a birtokos megelőzi a birtokot, míg a magyar s a többi éjszaki turániak megszegve a turáni törvényt, a birtokost árya módon a birtok után teszik, legalább a birtokragozásnál. A tudós alapra fektetett legujabbi magyar nyelvben már az «Árjegyzéke a m. k. sorsjegyeknek» stb.-féle romlott, árya-utánzat is járja. B) A kérdő és mutató névmások (viná-ssol-, suttu-ssol). Hogy jobban feltűnjék a tamul kérdő e (cf. magyar -e ?) és mutató i, u, a (i, e, o, u, a) alapnévmások és származékaik közti viszony és megfelelőség a kérdő és mutató névmásokat együvé állítottam. e (mely ? a kezdő mással- i (i, e), hangzó kettőződik), enda (mely ? melléknév), e-van (mely férfi ?), e-val (mely nő ?), c-du (mely dolog ?), édu (id.), yá-van — cvan, yával = e-val, yá-du — c-du, yá (id.), e-neiya (milyen ?), e-nciya-van (mily férfi ?), f cnei-van ), e-nciy-án, c-nna (minő ?), (ena), e-nn-adu (minő dolog ?), u (az ott a kö- a (a), zepen), inda (ezen, ez a !), u-nda, inda . . . ttáné (ugyan ez a), i-van, u-van, i-val, u-val, i-du, u-du, ineiya (i-lyen),* i-neiyavan, stb. i-nna (ilyen), inna du, a-nda (az a), anda . . . ttáné (ugyan az a), a-van, a-val, a-du, u-neiya (olyan), a-nciya (amolyan), u-nciya-van, anciyavan, stb. stb. unnádu, annadu, * Jegyzet. Pommau, timman (ilyen, olyan), pommanum, timmanum (ilyen is, olyan is) ikerítve használt mutató névmások elseje a török hu (ez), a második pedig a mongol tc-re, tiymc (az, olyan) mutató névmásokkal egyeredetűeknek látszanak.