Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

Clausilia. 747 Clausilia (Phaedusa) Bőczyi, BOETTGER; 1883. (IV. tábla, 13. ábra.) Magassága 11 mm. A száj magassága 2

J/

2 mm. Szélessége 23/

4 mm. « « szélessége 13

/

4 mm. Ez a vöröses-barna héj igen hasonlít a CL (Phaedusa) Anceyi BOETTG. nevű fajhoz (Nachr. BL. d. d. Mal. Ges. 1882, p. 68), de mindig sokkal kisebb ; háza orsó-alaku, csúcsa normálisan kihegyesedő és élesebb ; kanyarulatainak száma csak 9—10 (nem 12) és a kanyarulatok általában magasabbak mint a nevezett fajnál. A nyaka (cervix) határozottabban és hosszabban csikós. A szája alakja s a redők száma és elrendezése, valamint a lemezek (Lamellen) is mindkét fajnál egyformák ; de az uj faj felső lemeze alacsonyabb és hátul csak félannyira nyúlik ki mint a Cl. Anceyi-nál. Ezenkívül a principális redő belenyúlik jobban a héj szájába, a mi legjellemzőbb megkülönböztető sajátsága. Termőhelye: Sze-csuen tartományban Kvan-juön-szhien városa közelében, sziklákon. (2 élő példány.) Ehhez csatolom a következő varietást.: Var. novemspiralis, BOETTG. (IV. tábla, 14. ábra.) Az előbb leírt fajtól abban tér el, hogy még kisebb, csupán csak 9 kanyarulata van és felső lemeze (Oberlamelle) majdnem elsatnyult. Magassága 10 mm., szélessége 2

i/

2 mm. Termőhelye: Sze-csuen tartományban Kvan-juön-szhien városa. Sziklákon. (1 élő példány.) Rokonsága : A leirt varietás legközelebbi rokona mindenesetre a Cl. (Phaedusa) Anceyi BOETTG., melyet dnkiapo-ból, Közép-Khiná-ból ismerünk. P. ARM. DAVID gyűjtötte originális példányaim abban térnek el, hogy sokkal nagyobbak (15 mm.), csúcsok tompább ugyan, de sokkal hosszabbra van kinyújtva, kanyarulataik alacsonyabbak; és a számuk nagyobb (12), felső lemezük (Oberlamelle) jobban ki van fejlődve, főredőjük rövidebb ez a felső palatalis felett előre és hátra egyenlő mértékben kiáll ; a szóban forgó formán azonban I/

3-ával nyúlik az a felső palatalistól hátrafelé és 2/

3-ra előre. Cl. (Phaedusa) spinula HEUDE (Moll. terr. fleuve bleu, 1882, p. 65, Taf. 18, Fig. 4.), melyből originális példányaim nincsenek, talán más tekintetben síintén hasonlít a leírt varietáshoz, de ismét abban különbözik attól, hogy principális redője elől a szájszéléig ér. Subgenus : Ez a varietás is a Claus, aculus BOETTG. alakkörébe tartozik, az Euphaedusa BOETTG. subsectioba és így a Phaedusa H. et A. AD. nagy sectiojába is. Clausilia (Phaedusa) Bensoni, H. AD. (IV. tábla, 15. ábra.) 1870. H. ADAMS, Proc. Zool. Soc. p. 378., Tab. 27., Fig. 10. 1877. PFEIFFER, Mon. Hei. Bnd. VIII., p. 487. Magassága 15—16 mm. Szélessége 4 mm. Ezt a fajt könnyen fel lehet ismerni arról, hogy kanyarulatai sötét gesztenye-barna színűek, ellenben varrata és a héj alapja szélesen zöldes-fehéres színű. A köldökrés elég mély, tölcséralaku és a periophalum aránylag véve nagy. Igen jellemző továbbá a hajszálszerű, finom, hullámos csíkoltság is, a mitől a héj selyemfénye ered. A héj nyaka kissé zsacskószerüen fel van fújva és csíkocskái nem sokkal erősebbek mint a héj többi részein. A spirállemez mélyen fekvő és tágas köz választja el az alacsony felső lemeztől (Oberlamelle). 8—12 valódi torok- (palatum) redő van rajta, a felsők és az alsók feltűnőbbek és hosszabbak, a középsőek szorosabban állók és rövidebbek. A subcolumellaris redő még ferde betekintésnél sem látszik a szájnyílásban. A peristoma rendesen csak mérsékelten vastagodott.