Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák
738 Buliminus. A héj vastag, balra kanyarodott; az első négy kanyarulat kúpot formál, a következők együttvéve hengert ; ennek következtében a Pupa alakjaira emlékeztet ez a héj. A csúcs tompa ; a köldökrés mély ; a növedék-vonalak igen finomak ; a héj szine, az egyes helyeken megmaradt színből következtetve, barnás ; a varrat alatt végig vonul egy fehér, keskeny szalag. A kanyarulatok laposak, a varratok kévéssé mélyek ; a kanyarulatok száma 9. A héj szája ferde a héj tengelyéhez képest. Vékony callus köti össze a száj széleit, mely callus a peremszéli pontokon megvastagodott. A száj széle kissé visszahajlított. Termőhelye : Keleti Tibetben a Kin-sa-kiang folyóterületén, Ratang völgye. (7 példány.) Elő alak. Bulitninus ( Napaeus) Pantoensis, HILBER; 1883. (III. tábla, 9. és 10. ábra.) (9. ábra.) Nagy átmérője 10 mm. A száj magassága 10 mm. Kis « 8 mm. « « szélessége 6 mm. Magassága 24 mm. A héj kúpalakú, meglehetős erős, áttetsző ; csúcsa tompa ; köldökrése mély ; elég határozott növedék-vonalak borítják a héjat; a héj színe fehér, egy vagy több gesztenyebarna szalag látható a kanyarulatokon, de a legtöbb példány utolsó kanyarulatán hiányzanak e szalagok. A kanyarulatok száma 7, kissé domborúak ; az utolsó kanyarulat alapján tompán gerinczeit; ez a gerincz félkör alakjában körülfogja a köldökrést. A varratok kevéssé mélyek ; a kanyarulatok kissé hirtelenül szélesbiilnek és közülök az utolsó a héj szája közelében felnyúlik elég feltűnően. A száj ovális és a tengelyhez képest ferde ; felső szögletében gömbös megvastagodást mutat a callus ; a száj jobboldali szélének felső végén kicsiny árok látható. A száj baloldali széle folytatódik a megvastagodott callusban. A peristom köröskörül visszahajlított. Termő helye : Keleti Tibetben, Panto. (25 péld.) Elő alak. Buliminus (Napaeus) Róczyi, HII.BER; 1883. (III. tábla, 11. és 12. ábra.) Nagy átmérője 7 mm. A száj magassága 8 mm. Kis « 6 mm. « « szélessége 6 mm. Magassága 22 mm. A héj elég vastag, áttetsző, majdnem hengeres ; csúcsa legömbölyített ; köldökrése igen mély ; a növedékvonalak oly gyengék, hogy a héj, szabad szemmel nézve, simának látszik. A héj színe, úgy látszik, barnás. A kanyarulatok száma 8, kevéssé domborúak, csak kissé szélesbülnek ; a varratok elég mélyek. A száj ovális, a tengelyhez képest ferde ; a száj széle belül megvastagodott, visszahajló. Határozott callus köti össze a száj széleit. Termőhelye: Kiang-szu tartományban, Csing-kiang-fu. (4 élő péld.) A leírt faj közeli rokona a következőknek : Buliminus obesus HEUDE, B. Canton PHIL., B. pallcus HEUDE, melyekről HEUDE (p. 52.) azt mondja, hogy ha közös termőhelyök volna, egy fajnak tekinthetnők azokat. Az én példányaim között van három olyan, mely még csökkenti a B. obesus és B. Lóczyi közötti főkép a- héj alakjában nyilvánuló különbséget. Egyet ezek közül le is rajzoltam (12. ábra.) Két syriai faj : Buliminus Sidoniensis FÉR. és B. Syriacus PFEIFFER szintén igen hasonlít az első tekintetre a leírt fajhoz ; de mindkettőnek a tengelye redős, azért a Pctraeus sub-genusba soroltatnak.