Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2
MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák
736 Helicarion. Helix Buliminoides, HEUDE. (III. tábla, 3. ábra.) 1882. Hclix Buliminoides HEUDE. HEUDE, Notes sur les Moll. terr. de la vallée du Fleuve bleu. p. 47, pl. XVII., fig. 6, 30. Nagy átmérője 7 mm. Magassága 12 mm. Kis « ó mm. A héj tornyos kúpalakú, igen finoman és eléggé egyenletesen csíkolt, világosbarna, fényes. Köldöke igen szűk, majdnem egészen elfödött ; a kanyarulatok száma 9, melyeket mérsékelt mélységű varrat választ el egymástól s a kanyarulatokon meglehetős erős gerincz fut végig. A héj szája majdnem kerek, igen ferde. A peristom vékony, és a héj orsójától kezdve a gerinczig visszahajlított. HEUDE ezt a fajt, valamint az előbbit (H. Buliminus) is hosszú ideig a Bulimus genusba tartozónak vélte, mindaddig, míg a H. Buliminoides állatját is meg nem ismerte. Termőhelyei: Kiang-szu tartományban, Csing-kiang-fu városa. (6 eleven példány.) Igen gyakori HEUDE szerint : «in arbusculis collium calcareorum circa Nanking et in ditione Ning-kouo-fou». Helicarion Boettgeri, HILBER; 1883. (III. tábla, 4. ábra.) Nagy átmérője 17 mm. A száj magassága 9 mm. Kis « 14 mm. « « szélessége 10 mm. Magassága 11 mm. A héj alakja lenyomott, piszkos fehér és sárgás-zöldes szinű epidermisszel bevonva; köldöke igen szűk, majdnem pontszerű és félig befödött. A héj felületén, de különösen utolsó kanyarulatán vannak széles, nem kiemelkedő bordácskák, melyeket tapintással alig lehet észre venni. A spirája (tornya) igen alacsony ; a kanyarulatok száma 5 ; a csúcs nem emelkedik ki és piszkos fehér. A varrat alatt, mely a héj szájánál kissé lehajlik, világos sárga színű, keskeny barázda fut végig. A héj szája ferde, úgy látszik harántúl ki van nyújtva és szélét befedi az előre nyúló epidermisz ; igen vékony callus köti össze a száj peremeit. Termő helye : Sze-csuen tartományban, Ta-czien-lu városa. Egy hegy tetején körülbelül 3^00 méternyi magasságban a t. sz. f. (1 eleven péld.) A Helicarion és a Vitrina genusokat a héj alapján nem lehet egymástól megkülönböztetni, hanem magát az állatot kell megvizsgálni, annak eldöntésére, hogy melyik genusba való. FISCHER 1 szerint nincs különbség a héjakban. CHENU kézikönyvében Vitrina héjairól azt mondja, hogy köldök nélküliek ; az ő felfogása szerint tehát a leírt fajt nem lehet a Vitrina genusba felvenni. En arra voltam tekintettel, hogy az újabb auetorok a leírt faj legközelebbi rokonait a Helicarion genusba sorolják ; pl. Helicarion imperátor GOULD 2 és H. imperátor, GOULD; var. imperatrix WESTERL.,3 melyek ugyan nagyobbak, mint a leírt faj és spirális skulpturájuk van. Vitrina Davidi DESH,4 mely ismét egészen sima felületű, talán szintén a Helicarion genusba volna felveendő. 1 Manuel de Conchyliologie, Paris, 1881, p. 459. 2 MARTENS, Conch. Mitth I., T. XIII. 3 Carl Agardh W ESTERLUND , von d. Vega-Exped. in Asien gesammelte Binnenmolusk. Nachr.-Bl. d. deutsch, mal. Ges. 1883. Nro 3 u. 4, p. 49. 4 Nouv. Arch. d. Mus. Bull. T X , p. 94., T. I., fig. 5.-7.
