Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

MÁSODIK RÉSZ - ÖTÖDIK SZAKASZ - Dr. HILBER ViNCZE (fordította dr. LENDL ADOLF): Szárazföldi most élő és diluviumbeli csigák

• Iii" ;; 1

J 1 A • I Ii,' V 1 I • H

:I s i| J 726 Helix. •w pi* \ -JM r ív _JI RI Tl ni v,i till fV I 4 BI íi I i n . 13 1867. Helix similaris FÉR. var. Stimpsoni MARTENS. Preuss. Exped. Ostai. Zool. II. p. 19. («Japan».) 1868. Helix Stimpsoni FFEIFFER. Mon. Hei. viv. V. p. 378.* («Japan».) 1881. Helix Stimpsoni PFEIFFER-CLESSIN, Nom. Hel. p. 119. («Japan».) A héj alacsony, gömbölyded; gerincze gyenge köldöke, elég tág és igen mély. Példányaimon a barna színezetnek csak nyomai láthatók. Fehér szalag fut végig a gerinczen. A bordácskák kimagasló csíkokhoz hasonlítanak és szorosan vannak egymás mellett. A héj csúcsa gyengén domborodik. A kanyarulatok száma 6. A héj szája majdnem kerek; a peristom fehéres, kívül visszahajlik és a száj felső szélét kivéve, visszanyomott. Egyes színevesztett példányokon sugárirányu vonalak mutatkoznak, alkalmasint csak az elhalványodás következtében. Termőhelyei: Sen-szi tartományban, a Véj-ho völgyében, Szingan-Ju városa. 350—

400 m. magasságban a tenger színe fölött. 13 élő példány. Kan-szu tartományban. Csung-po-szhien. 1 példány fiatalabb löszből a völgyben. Az itt leirt héj teljesen megegyezik e fajról szóló leírásokkal és az egyetlen ábrával (REEVE). Különösen meg kell említenem az egyik példány nagyságát, melyet le is rajzoltattam (8. ábra); olyan nagyságú, mint REEVE lerajzolt példánya, melyről MARTENS azt állította, hogy nagyítva rajzolták. Az én többi példányaim nem haladják túl a PFEIFFER-féle méreteket, melyek a következők: diam. maj. 15, min. 13, alt. 8 mm. Meg kell jegyeznem még azt is, hogy az én héjaim alsó oldalán levő sávoltság nem feltűnőbb, mint a héjak felső oldalán levő. Helix Schensiensis, HILBER 1882. (I. tábla, 10—13. ábra.) Nagy átmérője 17 1/

2 ; kis átmérője 15; magassága 15 mm. (12. ábra.) « « 1 b ; « « 14; « 12 mm. (11. ábra.) Alakja gömbölyded vagy összenyomott gömbölyded; köldöke igen szűk, félig befedett ; valamennyi példányom fehér, némelyiken két keskeny, szürkés szalag látható. A növedékvonalak határozottak ; a spira többé-kevésbbé emelkedett; a csúcs elég domború és fényes. A kanyarulatok száma 5

I/

2—6. A fiatalkori kanyarulatok éles gerinczet mutatnak, ellenben az utolsó kanyarulaton a gerincz nyoma sem látható. A szájnyílás ferde, ovális; a peristom hátrahajló, különösen a columellar-szélen, miáltal a köldök félig elfedettnek látszik; a callus igen vékony. Termőhelye: Sen-szi tartományban, a Véj-ho völgyében Szingan-fu városa. (109 példány.) A példányok állapota után ítélve, úgy látszik valamennyi példány a löszből való, mert lösz-darabkák tapadnak rajtok és telve is vannak ilyennel. Lan-ticn-szhien (3 péld.) löszben. A Helix Orithya, MARTENS** valamivel nagyobb mint a H. Schensiensis, de spirája kevésbbé emelkedett és köldöke nincs befedve, míg a Helix Schensiensis köldöke, ha függőlegesen tekintünk reá, félig elfedettnek látszik. A kettő tehát különböző fajnak tekintendő. A Helix Orithya Honan tartományban, a löszben találtatott. * Helix gcnulabris, MART. azon különbségek szerint, amelyeket maga MARTENS felsorol («Die apanesischen Landschnecken im Leidener Museum», Malac. Blätter. VII. 1861., pag 33.) bizonyára nem ugyanez a faj, amelynek PFEIFFER tartja. ** Mém. ac. imp. Pétersb. XXX. 1882. Tab. 2. Fig. 12, 13.