Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. A tu az am, du, Tu dologneveknél eme végzetekkel ttu, ttu, YYu-vá. hasonul, a mint a hangtanban láttuk. Ezen rag locativusi szerepében megfelel a magyar «kéz-t, al-att, fel-ett»-íé\e locativus ragnak; genitivus minőségében «a nyar-at szaka, tcl-ct szaka, éj-t szaka* kifejzésekbeli régi genitivusnak. Az in közvetítő rag tulajdonkép locativus és genitivus rag (magy. an, on, en, ön) járulhat mindenféle szóhoz. A telenguban a közvetítő ragok : ni, na (személyneveknél genitivus jelentésű) más ragokkal csak közvetítő, pl. tam-mu-ni-ki (fratri natu minori, m. maguk öcs-nek), guruva-na-ku (pap-nak, sacerdoti); ti vagy /, Y, r, d végmássalhangzókkal vegyülve ti — tarn, tu ; i, a az i egyes, de különösen többes genitivus, pl. váru (ők), vár-i (öv-é-k, tkp. ők-é). Az a a többes genitivustól kezdve minden esetrag előtt közvetítő. A kannadában közvetítő ragok : in, ad, ar. Az első személyneveknél, a más kettő dologneveknél szerepel, pl. kusu (puer, cf. kicsi), kus-in-alli (ad puerum, a kicsinél), mar-ad-alli (a fánál, a merev valaminél). A tulu közvetítő ragja egyesben t, a többesben e. A kudaguban r az egyes és d a többes genitivus előtt, tu pedig az eredetileg am végű névszóknál, pl. pola pro polam (field, mező, cf. slav. polye), pola-tu-lu (a mezőn). A gondban n a férfi személyeknél, d, t egyéb neveknél közvetítő, pl. mánvál (férfi), mánvá-n-sin (aviro). A többi nyelvekben, az eddigi adatok után itélve, nincs közvetítő rag. 19- §• NÉVRAGOZÁS A TAMULBAN. A tamul nyelvtanírók csupán hét esetet (vcYYumci változás) szoktak fölvenni. Ezen mód azonban a nyelv szellemének nem egészen megfelelő, a miért is én a következő tíz esetet láttam czélszerűnek : 1. Nominativus, alanyeset (erluváy tkp. eredet), a mely lehet kétféle, t. i. a) határozatlan és ß) határozott. A határozatlan nominativus maga a névszó minden esetrag nélkül. A meghatározott nominativus az ánavan (a lett férfi), ánaval (a lett nő), ánadu (a lett dolog) vagy cn-ba-van (mondó = mondandó férfi), en-ba-val (mondandó nő), cn-badu (mondandó dolog) Nomen appellativumok egyikének után tétele által különbözik a határozatlan nominativustól, pl. Mudi-y-appan cnbavan («István» tkp. koszorú-apa nevezetű férfi); kurangu (majom); kurang-ánadu («a» majom) stb. 2. Obliquus eset (crluváyalláda véYYumei — alany nem lévő eset), a mely genitivus (meghatározó, melléknévi), locativus és comparativus jelentéssel bir, csak bizonyos névszóknál különbözik a nominativusbeli alaktól Nevezetesen a) a du, Yu, du végzet előtt egy hosszú vagy több rövid szótaggal biró névszók az obliquus esetben a -tu rag miatt kettőzik végmássalhangzójukat, így nádu-bó\ lesz náttu (ország), vayiYu-ból vayiYYu (has), erudu-ból eruttu (ökör, bika), ß) Az am végzetűek ugyanezen esetben e végzet helyett attu-1 kapnak, pl. mirugam (marha)-ból lesz mirugattu. yj Az ngu végzetből lesz -kku; nsu-bó\ ssu; ndu-ból ttu; ndu-ból ttu; mbu-bó\ -ppu; 11 Yu-ból YYu (-TTu). Lásd a melléknévképzést. Minthogy az obliquus eset után következő szó kezdő k, s, t, p, mássalhangzója kettőződik, azért az obliquus eset ragjával nem biró szók, ha önhangzóval vagy y, r mássalhangzóval végződnek az említett k, s, t, p szókezdő mássalhangzókat kettőzve követelik. 3. Genitivus (-in vérrumei), a melynek közönséges ragja -in vagy udciya (biró), irodalmilag pedig a, a-du, á-du is. Az a-du, á-du genitivusi rag az én felfogásom szerint a és du (dologra vonatkozó) végzetből van összetéve s tulajdonkép a magyar -é, t. tat.