Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - HELLER József (JANKÓ JÁNOS): A szinganfui Nestoriánus emléktábla

Magyarázatok a fordításhoz. 637 ben" meg a HUENCSANG buddhista zarándok életiratában

0 sok szó van. Mikor ez utóbbi 645-ben Indiában tett zarándokútjárói visszatérőben Khinához közeledett, a császár ugyanazt a miniszterét küldte elébe, a ki 10 évvel azelőtt ALOPENT kisérte a nyugati határoktól fővárosába ; a miniszternek most HIUENCSANG-ot kellett tisztelettel fogadnia, Csangauba vezetnie, ott számára minden szükségesről gondoskodnia, hogy a magával hozott buddhista könyveket khinai nyelvre fordíthassa. 25 A császár itt arra a mondára czéloz, a mely szerint LAOKIUN bölcsész élete vége felé (5;o-ben Kr. e.) egy azúr ökörtől vont kocsira szállt, azon nyugatra a Tathszin birodalomba utazott, hogy onnan soha többé vissza ne térjen. Egy másik monda szerint LAOKIUN a Thang-czászárok őse volt. Ezért gondolhatta aztán THAICZUNG, hogy a Tathszin tanokkal az ő híres ősének Tathszinban terjesztett tanai fognak visszakerülni oda, a honnan azok kiindultak. 26 Thien-czi, «az ég fia», a khinai császár neve. A mennyei ábrázat a császár arcza. King mén kifejezést WYLIE így fordítja: «die erhabene Portale». Jobb így «a keresztény község», ha már templomban gyűltek egybe. 27 A Szi-jü-Ki-nek meg a Han- és Wei dynastia annaleseinek ezen meseszerűen hangzó földrajzi és történelmi adatait némelyek úgy akarják megvilágítani, hogy azok a tényekhez alkalmazkodnak, azt hiszszük azonban, nem minden erőszakoskodás nélkül. 28 KAOCZUNG (650- 683), THAICZUNG fia, itt mint a kereszténység ismerője és jótevője tűnik fel. Szerencsés háborúja volt a koreabeliekkel, a kiket ismételten legyőzött. Kormányzása egyébként nem volt szerencsés, mert vak szenvedélyében egy apáczakolostorbeli vusi-t emelt a trónra a letaszított királyné helyébe, s tulajdonképen ez a vusi vezette azután a kormányzást. 29 Csin-kuok ta-fap-csu. E czím első része, csin-kuok, a Thang-császárok által érdemes embereknek kölcsönzött kitüntetés és birodalmi védelmet jelent. A czím másik része ta-fap-csu a buddhistáktól kölcsönzött kifejezés, mely a «törvény megőrzőjét, fővezetőjét» jelenti. Itt értelme ez: «egyházi fő». Az egész tiszteletbeli czím tehát, melyet KAOCZUNG AuopEN-nek adott, ezek szerint így hangzik: a «birodalomvédő főpásztor». 30 Mikor KAOCZUNG meghalt, vusi mint Vuhen («Víz királyné») vette át a kormány vezetését (684—705-ig) és állott annak élén fiatalabb fia nevében bölcseséggel és erélylyel, csellel és kegyetlenséggel. A Fo papjai (bonczok) alatta nyerték meg nagy hatalmukat, és 799-ben általuk kezdték meg a keresztények üldözését. A trónbitorló 110 halála után idősebb fia, CSLNGCZUNG (705—710) követte a trónon, majd ennek öcscse SUICZUNG, a ki két év múlva a trónt fiának HIUENCZUNG-nak adta át. A keleti székhely Lojang ; itt székelt Vuhen. 31 «Lohan főpap» valószínűleg ABRAHAM archipresbiter, míg a legméltóságosabb Kili nem más, mint GABRIEL püspök. Ha a név khinai alakjából az eredetit akarják megnyerni, alapul a khinaiak nyolczadik századbeli beszédét kell venni. Az új kuan-hoa, vagyis az ú. n. mandarin-beszédben ugyanis sok oly hang hiányzik, a mi az ó-khinai nyelvben még megvolt, s melyek az egyes tájszólásokban részben máig is fenmaradtak. A régi nyelvben még megvan a közép g, d, b (mediae), melyeket a kuanhoá-ban a megfelelő tenues helyettesítik. Amabban megvolt az 111 (e helyett ma 7/-et olvasnak), meg a tenues k, t, melyek ma már nincsenek meg. A mi helyünkön előforduló LOHAN név az ó-nyelvben LoHAM-nak hangzott, s minthogy lo ra vagy ar helyett áll, így igen valószínű, hogy LO-HAM nem más, mint (AB)RAHAM. Kili régente gepli, gipliet volt, a mi minden kétségen kívül a GABRIEL átírása. A tábla alsó szélén a syriai GABRIEL mellett áll a khin ai JILI, a mi a régi nyelvben gepli, goplinak hangzott s egészen világosan a Memoires concernant les Chinois t. XV. Par. 1791. pp. 411. ss. b St. JULIEN, Voyage des pélerius bouddh. I. 290. ss