Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - HELLER József (JANKÓ JÁNOS): A szinganfui Nestoriánus emléktábla

6 I 8 A nestorianus emlék fölfedezésének, megismertetésének és megtartásának története. Természetesen azért még mindig akadt tudós, a ki nemcsak a feliratok hitelességét megtagadta, hanem az egész emléktábla létezését kétségbe vonta. 1853-ban EDW. S. SALISBURY tanár New-Haven-ben egy tanulmányt tett közzé «a szinganfui nestorianus emlék hitelességéről», a melyben a kérdés állását vizsgálja, elősorolja a mellette és ellene felhozott érveket s arra az eredményre jut, hogy eddigelé sem a hitelessége, sem az ellenkezője meg nem állapítható, sőt még az emléktábla létezéséről sem szerezhetünk bizonyságot, minthogy kétszáz év óta azt egyetlen nyugati tudós sem látta.

1 Ajánlatára az amerikai keleti társaság elhatározta, hogy a Khinában élő tagjainak figyelmét felhívja a kérdésre, mert kívánatos, hogy a táblát szakértők keressék fel és írják le, hogy arról pontos másolatban közöljék az egész feliratot. A felhívás, mely először a már előbb is említett északamerikai térítőhöz, dr. BRIDGMAN ELIJÁH-IIOZ jutott Shanghai-ba, nem maradt eredmény nélkül. BRIDGMAN biztatásaira WYLIE SÁNDOR, a kitűnő szinologus egy kimerítő értekezésében a feliratot űjra lefordította és megmagyarázta s annak hitelessége mellett kardoskodott. Ez a szorgalmas és egészen alapos munka először Sanghaiban a «North China Herald»-ban közöltetett 1855-ben, majd tisztán a khinai szavak átírásával az említett társaság Journál-jában ;

2 ugyanakkor belőle a «Sanghse Almanac for 1855.» egy kivonatot közlött, melyet dr. K. L. BIERNATZKY németre fordított. 3 Amily kimerítő azonban WYLIE tanulmánya a felirat khinai szövegére nézve, époly kevéssé kielégítő az a syriaira nézve. A másolásban I\IRCHER-t követi, a fordításnál azonban ASSEMANI javításait is figyelembe veszi, úgy hogy a fordítás a szövegnek nem felel meg, ebből következik, hogy WYLIE nem érti a syriai nyelvet. Ezenkívül még csak két másolatot használhatott volna, de azokon nemcsak az oldalfeliratok, hanem az alsó szél syriai feliratai is hiányzanak. BRIDGMAN vette azokat meg kéz alatt egy khinai tói. Szinganfuba egy protestáns térítő sem jutott el, s közülök a táblát egyik se látta; BRIDGMAN ezeket mondja 1856 márczius 10-iki kelettel : «Néhány nappal ezelőtt egy katholikus olaszszal találkoztam, a ki a követ látta és megvizsgálta akkor, mikor Szinganfu közelében tartózkodott. 4 Egyidejűleg Párisban PAUTHIER G. szállt síkra kitűnő értekezésével az emlék valódisága mellett. E tanulmány először az «Annales de la philosophic chretienne» 1856-iki kötetében, 5 majd külön levonatban, mint az «Etudes orientales» része jelent meg. E dolgozat különösen ST.-JULIEN és RENAN E. ellen, továbbá függelékében a NEUANN föltevései ellen fordul. Egy évvel később jelent meg a feliratnak PAUTHIER G.-féle kiadása, mely magában foglalja a khinai és syriai szöveget az eredeti Írásmóddal és az átirással együtt, majd a szószerinti fordítást és jegyzeteket számos beható magyarázattal.

6 A kiadó alapúi a párisi császári könyvtárban levő lenyomatot, melynek másolatát néhány példányhoz mellékelte is, és a Wangcsang gyűjteményes kiadását használta alapúi. Az említett lenyomatot PAUTHIER facsimile-nek nevezi; ezt a nevet azonban egyáltalában nem érdemli meg, mert csak a KIRCHER-féle «ectypon» után készült, melyet facsimilének tartottak. A syriai felirat különben PAUTHIER-nél úgy a szövegben, mint a fordításban csakúgy hemzseg a hibáktól és a félreértésektől mint az első kiadványok, sőt PAUTHIER még ASSEMANI javításait sem használta fel. 1 Journ. Am. Or. Society III (1853) 399—419. 2 U. o. V. (1856) 275-336. 3 Gött. Gel. Anz. 1855. Stück 161—164. (1601- 1631 1.) 4 Journal of the A. O. Society V. 260. 278. 5 De l'authenticite de l'inscription Nestorienne de Singan-fu. IV. Serie, t, XV. nn. 85. 88. 90. et. t. XVI. 92. 94. — Études orient, n. 1. 6 L'inscription syro-chinoise de Si-ngan-fou, monument Nestorien eleve en Chine l'an 781 de notre ere, et découvert en 1625. (Études orientales n. 2.) Paris 1858 D még Revue de l'Orient, de l'Algérie et des colonies. Paris 1862 (cahier de Mai) 314 — 16. 1.