Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

574 A valószínűségi görbe viszonya a kraniometriai typushoz. kailag» csakugyan exactak, ez esetben is legott az a kérdés merül fel, hogy a koponyaalak véghetetlen nagyszámú «individuális» változatossága mellett, mely kraniometriai sajátságokat kelljen a «typus» fogalmához okvetetlenül szükségeseknek tekinteni. Hogy ez a kérdés csakis a koponya-alak rendszeres és tüzetes kraniometriai elemzése után lehetséges, úgy hiszem, ezt minden elfogulatlan embernek első szempillantásra be kell látnia ; már pedig ki lehet olyan merész azt állítani, hogy eddigelé a koponya-alak kraniometriai lag rendszeresen és tüzetesen megvizsgáltatott volna ? 5. Eddigelé sem az egyes koponya-alak nem vétetett még rendszeres kraniometriai buvárlat alá, sem pedig valamely embercsoport (lakosság, fajta) elégséges nagy számmal még nem vizsgáltatott meg kraniometriailag. A mi eddig történt, ez az, hogy eddigelé az összes emberiség =282429536481 koponya-alakváltozata közül néhány ezernek (mondjuk egy kissé nagyítva pl. 20,ooo-nek) a három dimensióját és néhány egyéb méretét geometriailag hibásan mérték meg. De a legeslegtöbb esetben nem ezer, nem is száz, hanem néhány tíz (20 -50) koponyát vizsgáltak az illető kraniologok, hogy eme felette kevés számú esetből a «typus»-t a hiedelem szerint egészen biztosan megállapítsák. K

OLLMANN úr saját maga még 50 koponyát sem mért meg (legalább nem közölte s nem is említette, hogy nagyobb számú méréseket tett volna) s ő mégis egész Európa kétszázhetven millió lakosságának a «typus »-ait egészen határozottan fölismerni vélte — a mint ezt ő auctoritative olyannyira fennen hirdeti ! — Ha minden elfogulatlan tudósnak be kell ismernie a koponyaalak felette nagy bonyolultságát és individuális változékonyságát, úgy az ilyennek azt is be kell látnia : hogy ily körülmények között csakis a lehető nagyszámú esetekre kiterjesztett és rendszeresen végbevitt kraniometriai búvárlatok útján leszünk csak képesek azt biztosabban megítélhetni: hogy a koponyaalak lehető véghetetlen nagy változatossága mellett, mely kraniometriai sajátságok azok, a melyek kevesbbé s melyek azok, a melyek többé változékonyak, vagyis más szóval : hogy a koponya-alaknak, mely kraniometriai sajátságai szerint lehetséges az «általánosabb» — és melyek szerint lehet a «tüzetesebb» kraniologiailag jellemző «typus»-okat felállítani. — Mert a kraniologiára nézve is áll a statisztikának «a nagy számok törvénye». 6. Ha tehát majdan — valamikor a jövőben — a koponyaalak általánosabb és részletesebb «typus»-airól határozott ismereteink lesznek, csakis akkor leszünk majd képesek valamely embercsoport (vidék, város, kerület, ország, földrész) koponya-typusainak a meghatározásánál a «valószínűségi számítás»-t nagy haszonnal alkalmazni. De ebben az esetben is a «valószínűségi számítás» alkalmazása mint olyan, és egymagában véve az egyes koponyasorozatokra nézve soha sem lesz képes eldönthetni azt, hogy e sorozatokat csakugyan az illető embercsoport typikus képviselőiül lehet-e tekinteni vagy sem, t. i. ha előbb magáról az illető embercsoport koponya-alakjairól a kellő nagy számmal végzett kraniometriai adatokkal nem rendelkezhetünk. 7. A buvárlatra kezeinkbe kerülő koponya sorozatokból mint olyanokból soha sem lehet és pedig a dr. STIEDA-ÍÓI javaslatba hozott «valószínűségi számítás» alkalmazása mellett sem lehet eldönteni: hogy e sorozatok csakugyan híven tükrözik-e vissza az illető embercsoport (vidék, város stb. lakosság) kraniologiai typusait — ha mi különben is nem bírunk ismerettel az illető embercsoportban előforduló koponyaalak-typusokról. «Ceteris paribus» csak annyit mondhatunk, hogy a valószínűsége annak, miszerint a buvárlatra szolgáló koponyaalakok az illető embercsoport typusait magukban foglalják — a vizsgált koponyák nagyobb számával növekszik, kisebb számával pedig csökken. Ennél többet nem bizonyíthat a «valószínűségi számítás» alkalmazása sem, már pedig ezt már «a priori» is tudhatjuk. A mint már fentebb mondám, a valószínűségi számítás alkalmazása majd csak akkoron fog igazi nagy haszont nyújtani, ha mindennekelőtt az emberi koponyaalak — mint olyan -— kraniometriailag már rendszeresen megvizsgáltatott, ha ismeretes lesz a kisebb és nagyobb embercsoportokban előforduló «általánosabb» typusok számának az ingadozása, s ha ismeretesek lesznek az általánosabb typusokon belül a főbb változatok.