Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - ELSŐ RÉSZ. Hangtan

56 Első rész. gyarban vagy két mássalhangzó sz-t, vagy egy hosszú szótag a megfelelő. Azonban a székely fiitt, hütt pro fiil-t füjt, hiilt, hiijt egészen a tamul múttu- pro múltú mintájára készült alak. A M. Ny. N. szótára ez egyszerű képzéssel nincs tisztában, pedig a régies tanij-t, tan-ój-t eléggé mutatja a dolog mentét. A gu, ngu, hu, mbu végű középigéknek kku, ppu végű áthatói nézetem szerint szintén a tu képzőnek az előzőbe való áthasonulása által származnak pl. pcnikku- (öregbít) pro pcrugu-tu-, tiruppu- (térít) pro tirumbu-tu, surukku (szorgat) pro surungu-tu (szorongat). 4. A tu (m. at, et) nomen acti-képző pl. erludu-tu = erluttu (irat Jrludu- ír), páttu pro pádu-tu (ének, dal, pádu- dalol. cf. pacsirta), iruttu (borul-at) pro irulu-tu (irulu-, borúi). 5. Végre meg kell említeni a sok tamul ige által kivant képzőkeményedést. A tamulban ugyanis az igék egy része a képzőket gyenge alakban, azaz gyenge kezdő mássalhangzóval kapja, a másik résznél pedig a képzők kemények, azaz kettős mássalhangzóval állók, pl. aYu-dal (vágódás) és al'uttal (vágás, aratás). Minthogy a kemény képzőt kivánó igék jórésze átható (transitivum) vagy míveltető (factitivum), azért a nyelvtanírók ezen esetet azon bölcseleti érvvel akarják megfejteni, hogy «a keménység által a nyelv természete az áthatást akarja feltüntetni». Azonban sok nem átható igénél is kemény a képző pl. iru-ttal (öröklés, maradás, létei; tör. ir-mäk). Ezen ellenkező körülmény, de még inkább a turáni nyelvek szelleme egyebütt keresteti eme tünemény okát. Ez pedig az, hogy mindazon tamul igék, a melyek a képzőket kemény mássalhangzóval kívánják, hiányosak, csonkák a képző tekintetében pl. aVu- (étre coupé), mint intransitiv ige teljes lehet, de a Vzz - (couper, moissonner) mint transitiv ige a magyar ara-t tanúsága szerint hiányos és ezen hiányt a képző kell hogy pótolja. Ezen hiányzó vagy lappangó képző a g, v így: sf- sí-kk-al, sí-kku-gei, sikku-dal (racier, polir; magy. si-k, sík-it sikárl etc.) egyfelől a sig-il, sig-ili (sikító, instrument pour polir ou égaliser) szó gyökével, másfelől pedig a sivu-, sívudal (racier, raboter, planer; magy. sima, simít etc.) igével függ össze. Ilyen lappangó elem a magyar nyelvben is a képző keménysége által pótoltatik, pl. é-tel, i-tal, hí-tel, vé-tel pro év-del, ív-dal, hiv-del, vév-del; míg dia-dal, hie-delem, jöve-delem a tam. aVu-dal, varu-dal módjára gyenge alakú képzőkkel járnak, mert a tő nem hiányos, míg é-tel stb.-ben a v hiányzik. 10. §. ENNEZÉS (NUNNATIO). A k, s, t, t, p illetőleg g, s, d, d, b, V előtt, különösen a tamulban oly gyakran mutatkozó n, iz, n, 11, m orrhangok igen gyakran nem tartoznak se a gyökhöz, se a képzőhez, hanem csupán széphangzat végett állnak s ép azért tünékeny elemek, a mint az áthasonulásoknál láttuk, a hol nszi 4- tu épen úgy mint su 4- tu csak ssu-t ad. Ezt bizonyítják a testvérnyelvek is pl. : tam. tú-zigu- — kan. tzi-gu- magy. csii-ng, csügg (pendiller), « tirumbu- = « tiruvu-, tirugu-, magy. tér, tér-ing (se retourner), « eYumbu — « irubc (fourmi, cf. tör. kar inja), « onYu — « oru (1), « múziYu — « múru (3), « irandu = « er adu (2), « kanVu = « karu (veau; cf. tam. kurlavi petit des animaux), stb. Ilyen ennezés a magyarban : csüng — csügg; örv-end pro öröm-ed; pázs-int, pázs-it, szék. ezobók — ezomb, gömb, göb, bozont, bozót, stb. Ezen jelenség oda utalja a turáni nyelvészt, hogy az n-et ama nyelvhangok előtt