Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

420 A koponya-alakok kraniom. sorozása és középtypusszámítása. 420 íme, itt van nekünk valahára egy kategoriális schemánk, a mely szerint az összes koponyákat rendszeresen sorozatokba (Series) hozni lehetséges, mert e schema a geometria alapelve szerint a koponya nagyságát, valamint alakiságát a test mind a három dimensiójának a szempontjából osztályozza és éppen ezért egységes alapot nyújt, a melyen az osztályozást a legvégső részletekig, folytatni lehetséges. így pl. SCHMIDT E. az ő schemájánál még nem vette tekintetbe az egész fej, továbbá az agy- és arczkoponya egyes részeit (homloki öv, fali öv, nyakszirti öv, szem-, orrr-, szájüreg), mint a melyeket én fentebb szintén mint alkategóriákat tekintetbe vettem ; de a mint ezt tovább magyarázni nem szükséges, mindezeket egészen rendszeresen be lehet igtatni e schemába és ezentúl csakugyan szükséges is lesz ezt tennünk (ld. Függelék A. alatt). Minthogy ez alkalommal én a fősúlyt az eszmék tisztázására fektetem, a részletekbe nem bocsátkozom s azért elégségesnek tartottam itt csak a legáltalánosabb kategóriákat és másfelől amaz elemi méréseket közölni, a melyek e kategóriák számításához szükségesek. Az imént előadottaknál fogva a koponya-alakok kraniometriai statistikája első követelményének t. i. az észleleti adatok registrálására való szabatos és határozott értékű kategóriák felállításának teljesen eleget lehet tenni, a mi a RETZIUS óta valamennyi más javaslatba hozott schemák szerint lehetséges nem volt. Eddigelé ugyanis, a mint ezt itt már többször szóba hoztam, sohasem indultak volt ki a kraniologok a geometria alapelveiből, és ha úgy szabad mondani, a kraniologok mintegy ötletszerüleg a koponya-alaknak csak egyes méretviszonyait kiszakítva vették tekintetbe, a mely eljárásoknak mindig valamely illusorius praemissa szolgált alapul. Es mert ezek az eljárások magát a problémát könnyű színben tüntették fel s így tehát mindig nagyszerű kilátásokkal kecsegtettek, könnyen érthető, hogy azok a laikus nagy közönségre mindenkoron nagy hatást gyakoroltak. Minthogy pedig a kraniologoknak túlnyomó része szintén nem rendszeresen t. i. nem tudományosan foglalkozott a problémával, az is érthető, miért játszott eddigelé oly döntő befolyást, ez az irány a kraniologia terén. En kérdezem, hogy váljon nem ily ötletszerű volt-e a CAMPER-féle szög, a melyről majdnem egy évszázadon át azt hitték, hogy vele a koponya-alak lényegét, t. i. az illető emberi és állati lény psychikai jellemét számértékben kifejezni lehetséges? Már pedig e szög geometriai értéke, a mint ezt legelőször v. IHERING kimutatta s én a «

Grundzüge» munkámban bővebben demonstráltam, merőben haszonnélküli. Pedig a látszat szerint mily pompás és mily egyszerű kategóriák felállítására használták volt a kraniologok ezt a szöget; a mint még jelenleg is az ú. n. «Profilwinkel» a «Frankfurter Vorschläge» egyik csillogó díszét képezi, jóllehet ennek a geometriai értéke is semmivel sem jobb a CAMPER szögénél ! Nemkülönben ötletszerű volt az Anthropológia halhatatlan emlékű első alapítójának BLUMENBACH-nak amaz eljárása, mikor az egyes koponya-alakokat a «Norma verticalis» szerint megkülönböztetie, a mely eljárást maga RETZIUS is felhasznált és mérések segélyével még tovább kifejlesztett — s a mely eljárás, a mint tudjuk,, az egész eddigi kraniometriának a kiindulási pontját képezi. Nehogy valamikép félreértessem, itt újra ismétlem, hogy az első kezdeményezők emez «ötletszerűsége» lényegében bármilyen egyoldalú és elhibázott is volt, mindez semmit sem vonhat le érdemükből: különösen tekintve azt, hogy e nagy kezdeményezők az ő eszméikkel a legnagyobb szerénységgel léptek föl, a mint ezt a szerénységet KOLLMANN úr («Die Kraniometrie und ihre jüngsten Reformatoren» Corresp. Bl. etc. 1891. XXII. Jahrg. Apr. 26. 1.) a WEBER testvérekre és K. v. MEYER-re vonatkozólag is kiemeli : «mit . . . einer fast rührenden Auspruchslosigkeit der gelehrten Welt mitgetheilt» ! De nem így járt és jár el maga KOLLMANN úr, a ki az ő «fölfedezéseit» a személyi auctoritás praepotentiájával iparkodik érvényre emelni s éppen azért még a legelnézőbb kritikát rem tűri s ez elől inkább tények elferdítésén alapuló gyanúsításban keres menedéket.