Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

íi< 'I t, I

1- 1 RII-IÍA Ji • A mM LIILJRTÓLFL I« 'LIFTÉI . b m «. . . . ^ ••. • 5 . 1 1 1 * < •SÍI " ••vliöí Ilii 39

: A koponya-alak átmérőinek kérdése. 4° 5 a Föld középpontja felé derékszögirányú kiterjedést : magassági kiterjedésnek (vertikale Dimension) s végre az e kettőre derékszögű kiterjedést : harántos kiterjedésnek (transversale vagy latitudinale Dimension) nevezzük. Végre jegyezzük meg, hogy a testeknél (a melyek Földünkön e három tengely irányában a legkülönbözőbb kiterjedést mutathatják) azt a méretet, a mely minden egyes dimensionális tengely irányában a testnek két-két végső pontja között határoztatik meg, általában : a legnagyobb átmérőnek (grösster Durchmesser) nevezzük. Ebből folyólag következik, hogy nekünk valamely test s így tehát a kopony-alak három legnagyobb átmérője alatt is, mindig a három dimensionális tengely irányában meghatározott legnagyobb méreteket kell érteni. Mihelyt a legnagyobb átmérők emez elvi jelentőségétől megfeledkezünk, a mint ez sajnosan a kraniometriában eddigelé történt* úgy a mérések már alapjában el vannak hibázva, miért is a koponyaalak eddigelé szokásban volt ú. n. «legnagyobb átmérőinek» a méréseit teljesen elhibázottaknak kell nyilvánítani. Akár a franczia, akár a német kraniometriai sablont is vegyük tekintetbe, mind az egyiknél, mind a másiknál a mértan alapelveit merőben elhanyagolva találjuk. A különbség az egymással fölényért versenyző két sablon közt csak az, hogy míg a franczia sablon (Id. pl. Topinard «Eléments d'Anthropologie générale etc.» Páris 1885. 979—982. 1.) semmi tekintettel nincs egy összhasonlítási alapul szolgáló tengelyrendszerre ; addig a német (t. i. a «Frankfurter Vorschläge») sablonban ugyan fel van véve egy «vízszintes» (deutsche Horizontalebene), de minthogy a vízszintes determinátiója maga is hibás és minthogy továbbá a három dimensionális átmérő nem egy közös tengelyrendszer szerint van előírva (ld. Frankf. Vorschl. 1. és 2. 1.), nyilvánvaló, hogy itt a «vízszintes »-nek a tekintetbe vétele csak újabb confusióra vezetett. A mértan szempontjából tehát úgy a franczia, mind a német kraniometriai sablon egyaránt hibás, csakhogy a német azonkívül még a benne felhalmozott ellentmondások miatt még több tévedésre szolgáltat okot. En «bona fide» felteszem, hogy nincs egyetlen egy kraniolog sem, a ki rögtön hibásnak nem nyilvánítaná pl. egy oly mérnöknek eljárását, a ki egy háznak a három dimensióját (tehát a legnagyobb hosszát, magasságát és szélességét) nem egy közös tengelyrendszer szerint határozná meg, hanem a három átmérőt egymástól teljesen függetlenül és tetszőleges irányban mérné meg. Az ilyen mérnök hiába hivatkoznék előttünk AA'agy Y auctoritásra, hiába mondaná, hogy az illető háznak az exact mérése úgy is oly annyira nehéz s így tehát jobb egyszerűen «practice» a dolgot venni és pedig annál inkább minthogy az ő praktikus eljárása közönségesen úgy sem rejt magában nagyobb hibákat ; az ilyen mérnök hiába emelné ki, hogy itt a mérésnek a főczélja az «összehasonlítás» lehetővé tételében rejlik, t. i. hogy a foganatba vett néhány mérés segélyével a különböző házak typikus stíljét ki lehessen fejezni, st. En azt hiszem, minden kraniolog felette álmélkodnék a naivságnak eme szemenszedett példányán («cet email de naiveté»). És a mit a kraniolog minden egyéb test mértani meghatározásánál legott hibásnak, haszontalannak, illusoriusnak ismer fel : ime ugyanazt legott teljesen helyesnek, igaznak és czélszerűnek képzeli, mihelyt a koponyáról van a szó ; a mint ezt még a következő adatokkal akarom megvilágítani. RETZIUS A. a negyvenes években azt hitte, hogy az agykoponyának a hosszúsága és a szélessége közti viszonya olyannyira jellemző, miszerint ennek alapján az összes emberfajták koponyáit typikus (a dolicho- és brachycephal) kategóriákba lehet csoporto* A mint már fentebb említem, tudtommal eddigelé csupán csak SCHMIDT E. úr volt az egyedüli kraniolog, a ki az agykoponya három dimensionális átmérőjének a meghatározásánál a mértan alapelve értelmében járt el. De természetesen a megrögzött régi hibás irány mellett, ScHMiDT-nek e fontos kezdeményezése még az ö honfitársai részéről sem vétetett tekintetbe, a mint ezt legjobban a csak két évvel utóbb (1882) létrejött «Frankfurter Vorschläge» tanúsítják, a melyek SCHMIDT E. emez alapvető vizsgálatairól tudomást sem vesznek s e helyett inkább a már régóta megszokott hibás méreteket írják elő.