Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - SZÓTÁRI RÉSZ

388 A koponya-alak kraniometriai-typus kérdése. A mint tudva van, eddig a különböző emberfajták koponya-alakjait RKTZIUS óta bizonyos kraniometriai «typusok» szerint osztályozták. Kezdetben (a negyvenes években) míg minden egyes fajtából csak kevés koponya-alakot méregettek, a látszat szerint pompásan sikerült a dolog. Mily örömet keltett az : hogy az összes emberfajták koponya-alakjait néhány typus szerint (Gentes dolichocephalic : i. Orthognathie et 2. prognathse, gentes brachycephalie : i. orthognathic et 2. prognathic) meg lehetett különböztetni ! De alig hogy ezt az osztályozást egy és ugyanazon emberfajtán (népen, törzsön, nemzetségen, családon) belül az esetek nagyobb számában kezdték alkalmazni, azt a kellemetlen tapasztalatot kellett tenni, hogy ime ez az osztályozás még sem egészen biztos, mert egy és ugyanazon <*gcns»-en belül ép úgy fordulhatnak elő egyfelől ortho- és prognath dolichocephalok, a mint másfelől ortho- és prognath brachycephalok is előfordulnak. íme itt vette kezdetét a zűrzavar, a mely azóta folytonosan fokozódó arányokat öltött, s a melyből keletkezett absurditások az egész eddigi kraniologiát stigmatizálják. Ugyanis a helyett, hogy mindjárt akkor, a mikor az első ellentmondó tények napfényre jutottak, azt a kérdést kezdték volna feszegetni : hogy váljon helyes alapra van-e fektetve a typusok felállítása ? arra a szerencsétlen gondolatra jöttek a tudósok, hogy egy újabbi ismeretlen tényezőt kevertek be a megoldandó feladványba. Ugyanis az a nézet emelkedett érvényre, hogy egyazon «gens»-en belül előforduló különböző kraniometriai typusok a «keverődés» következtében lépnek fel, minek következtében minden egyes koponyára nézve elválaszthatlan volt az a kérdés: hogy váljon az a «tiszta typust» képviseli-e vagy pedig annak valamely «keverékét» (korcsát) ? íme itt egy eclatáns példáját látjuk a tudományos gondolkodás s a szigorú logika elleni eljárásnak. Mert a helyett, bogy a megoldandó problémánál teendő első lépés biztosságát t. i. a kraniometriai typusok felállításának a helyes voltát kimutatni csak meg is kisértették volna, mindjárt egy második lépést próbáltak meg a tudósok, a mikor az egyes népek («gentes») merőben hiányos kraniologiai vizsgálata daczára, a hypothetikus typusok kedveért a népek vérkeverődésének felette bonyolult kérdését a kraniometriába belevonták. Es mert a «vérkeverődés» csakugyan kivétel nélkül szerepel a Föld összes népeinél, az erre a tényre való hivatkozás a képzelet szerint mintegy szerencsés megoldásául tekintetett annak : hogy miért fordulhatnak elő pl. egy orthognath dolichocephal «gens»-en belül, prognath dolichocephal vagy ortho- és prognath brachycephal koponya-alakok is ! Természetesen • mihelyt a koponya-alakok vizsgálatánál folyton szemmel kellett tartani : hogy váljon az illető koponya-alak a «tiszta» vagy a «kevert» typust mutatja-e fel, így tehát folyton napirenden kellett annak a kérdésnek is állani : hogy már most melyik kraniometriai kategóriát kelljen valamely «gens» (emberfajta, nép, törzs, nemzetség, család) igazi mintájául=typusául tekinteni ? A zűrzavarnak ezzel mindinkább fokozódnia kellett. Ugyanis, míg eg)felől kiderült, hogy pl. egy kezdetben «dolichocephala»-nak jellemzett «gens» voltaképen «brachycephala», a mennyiben az illető «gens»-tői utóbb nagyobb számmal megvizsgált koponya-alakok túlnyomólag brachycephaloknak bizonyúltak ; úgy másfelől az is kétségbevonhatlanná vált az utóbb nagy számmal tett kraniometriai vizsgálatokból, hogy még a lehetőleg elszigetelten élő és másokkal legalább húzamosabb idők óta nem keveredett «gentes»-éknél is épúgy előfordul a dolicho- mint a brachycephal typus, úgy hogy ezekre nézve teljesen nyílt kérdés maradt az : hogy a kettő közül melyik az igazi, az eredeti typus ? Ma már ismeretes az a tény, hogy nincsen a Földnek az az elrejtett zuga, a hol az embereknek csupán csak egyetlen egy (dolicho- vagy brachycephal) typusa volna, valamint az is ismeretes, hogy már a rövid történelmi idők óta egy és ugyanazon «gens»-en belül az ú. n. typikus koponya-alakok egymással versenyeznek (akár, mintha a «struggle for life »-ről volna szó), a mely versenyben időnként hol az egyik, hol a másik «typus» kerekedik felül. Természetesen, ha az emberi tudománynak adatott volna, hogy biztosan kimutathatná azt: váljon melyik kraniometriai «typus» egyáltalában az ősi, az eredeti az összes emberiségre, vagy pedig ha több őstől vette az emberiség