Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - BEVEZETÉS

6 Bevezetés. va-d-nak-bó\ lett vágynák bizonyítja, mikor látjuk, hogy Gcorgius-ból György lett, s mi több, még jő-bői is győ lehet ? Éppen ezért, a mily téves a túlságos csűrés-csavarás, éppen oly hibás eljárás a csupán hason hangzaton való lovagolás. De vakmerő eljárásnak tartom új gyököt csinálni, s azt mint tényleg létezőt mutatni. Én a szótári részben a magyar nyelv összes szókincsét a gombaalakok kivételével szemügyre vettem azért, mert annak jó része finn kaptára üthető nem lévén, kölcsönnek tartatik s azután levonnak belőle nemzeti mivoltunk, sőt multunkra nézve is olyan következtetéseket, hogy csakugyan méltó a Cseremis * névre az a Magyar, a ki azokat olvasva, ülőhelyében képes maradni. Hogy szókölcsönzés az egymással érintkező népek nyelvében megtörténik, azt tagadni nem lehet. De azt igen is lehet tagadni, hogy a szókölcsönzésből az alárendeltség volna következtethető. Ki nem tudja, hogy a gazdag nyelvű görög mennyi idegen szót használ nemcsak a mívelt olasz nyelvből, hanem még a míveletlen albán, szláv és török nyelvekből is. A védák nyelvében, a hires sanscrit nyelvben több Tamulista, nevezetesen Dr. GUNDERT több tamul szót mutatott ki, a mely eljárásában igen helyesen segítségül vette az éjszaki Turánság nyelveit is. Hogy viszont a Tamul-féle nyelvekben sok sanscrit szó van azonos vagy rontott alakban, az nagyon természetes, hisz régóta mormogják a brahmanok sanscrit nyelven a bűvös igéket s hirdetik az embert embertársa ellenségévé tevő védatanokat. Azonban, a mint Dr. GUNDERT, a nagy malabár szótár írója helyesen megjegyezte, nem mind sanscrit a Tamul-féle nyelvekben, a mi a brahmanok által annak van jelölve. Ezért annak megítélésére, hogy valamely szó a Tamul-féle nyelvekben sanscrit-e vagy turáni, tekintetbe kell venni a sanscrit nyelvnek éjszaki társait, nevezetesen a hangtanilag és szótárilag igen közel álló szláv nyelveket, de tekintetbe kell venni az éjszaki Turánság olyan nyelveit is, a melyekről inkább föltehető, hogy árya befolyástól mentek, mint a mandsu s részben a mongol nyelv. A magyar szókincsnél hasonlóképen nem téveszthetők szem elől a szláv nyelvek, nem a Szlávok hánytorgatott műveltségénél fogva, mert bizony az egyenes hajú mongolság még ma is mint ember minden tudomány nélkül magasabban áll, mint a csupa csudákban hivő szlávság nagy zöme, hanem azért kell tekintetbe venni, mert régóta élünk együtt kereszteződve kölcsönösen. Azonban a magyar nyelvnél is áll azon tétel, hogy nem mind szláv, a mit annak tartanak, mert a szláv nyelvekben nemcsak mongol-török-tatár szók szerepelnek, hanem hún-magyar szók is. Ki tudná pl. megmondani, hogy a sis'akn (casque) szó az orosz nyelvben a Húnok vagy a Magyarok nyelvéből való-e, mert hogy az nem szláv, mutatja a Kannada sisakn (sisak) és Tamul sittagam (sitaga-m). Hasonlókép a latin-féle és nyugati szláv nyelvekben meglevő javese (pajizs) hadi szó mása a Tam. pa-r-isei és malabar palise, palisei az /-nek olyan eltűntével, mint a szanma szóban szalma helyett. A mondottakból következik, hogy magyar-tamul összevetéseimben, a hol különösen indokolt volt, az összevetést támogattam a főbb közép-turáni nyelvekből, a mandsu, mongol és török-tatárból való példákkal is annyival inkább, mert nálunk mindkét hivatalos nyelvészpárt mongol-iszonyban szenved, pedig hiába, mert azt mellőzni a magyar nyelvésznek nem lehet. Nem lehet azért, mert nyelvünkben oly elemek közösek a mandsu-mongol nyelvéivel, a melyeket jó szemügyre venni éppen történeti szempontból szükséges. Midőn említett Magyar-Mongol Párhuzamom összehevenyésztem, saját költségemen adva azt ki, sokat nem láttam, a mit ma a Turánság ősokmánya, a tamul nyelv által tisztán látok. Akkor a mongol-mandsu nyelvekben és nyelvünkben azonos szókat közös turáni kincsnek tartottam s ma is egy részét annak tartom, mert a nyelvtények arról * Egyik finn-féle közép-volgai törzs tatár neve «rothadt» jelentéssel.