Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - BEVEZETÉS

4 Bevezetés. számítván sem a Kinai-féle egyszótagu nyelveket, noha több ősi szó közös a kinai, tamul és magyar nyelvben, sem a szóközepébe ékelő Malay-féle nyelveket, sem a turáni alapú, de igen-igen korán sémi-árya logicára tért Sumir-Akkadi csoportot. Mivel pedig a tamul nyelv a szorosabb értelemben vett Turánságban a legrégibb irott okmány, nem következik-e abból, hogy nyelvünk vizsgálásánál még akkor is első sorban volna tekintetbe veendő, ha az nyelvünkhöz nem is állana közelebb, mint a Turánság többi ágaihoz ? Mert ugyan mi bizonyít a nyelvészeti összevetéseknél, mintegy szembesítéseknél a józan itélet szerint többet, az-e, ha nem tudom hány Cseremis-Vogul doctor igyekszik kimutatni, hogy pl. a magyar a, az (régen ad), azon i, e, cz, ez-cn stbmutató elemek nyelvünkben csonkák, kopottak, minthogy azok az általuk eredetibbnek decretalt éjszaki nyelvecskékben v vagy t kezdetűek, vagy az, ha én kimutatom hogy a Tamulok ősrégi, pálmalevelekre vashegygyei írt szótáraiban s vagy félszáz millió ember ajkán is a megfelelő alakok a, adu, adan, i, idu id-an (id-en) stb. ? ! Nem joggal mondhatja-e az elfogulatlan nyelvész, hogy keressék a doctor urak az ő teljesebb alakjaik mását az árya german-szláv nyelvekben ? De én ama kivonatka által nem csak arra kívántam figyelmeztetni a nemzet fijait, hogy a tamul nyelv a Turánság legrégibb irott okmánya, hanem arra is, hogy a Tamulféle nyelvek magyar nyelvünkkel szorosabb összefüggésben vannak, mint a hogy az idéztem műben látható s hogy ezen szorosabb összefüggésnek igazolását a körülmények engedtével a nemzet s ha kell a külföld elé is merem terjeszteni. Midőn ekként éppen azon töprenkedem vala, merre forduljak kínos tanulmányom érdekében én, a ki a nemzet első tudományos intézetében éppen e tanulmányom miatt kigúnyolva, a budapesti M. K. T. Egyetemről, ennek 1879-diki ajánlata daczára a nemzet akkori kormánya által elvonulás, sőt kivándorlásra lettem kényszerülve : állott elé újból a «Legnagyobb Magyar» méltó fija eme törekvésem támogatására, belátva azt, hogy én a Libanon hegyén-völgyén a mindennapiért pillangók után szaladgálva, a nemzetünk eredetét fürkésző tanulmányomat csakugyan össze nem állíthatom. Csak is ezen anyagi támogatással kisérlém meg két részből álló tanulmányomat összeállítani a Pallas Athene szentélyének romjait őrző, pusztultában is nagyszerű Akropolis lábánál, Athene városában, a hová segédkönyvek találhatás reményében vonultam volt. íme, ilyen körülmények között jött létre a hontalanság alatt a legszükségesebb kézikönyvek hiányában nagyon is hézagos és vézna müvem. Hogy miképen érte el nyomorúságos megszületése után jelenlegi életképesebb alakját, az eléggé ismeretes a lapok által JAKAB ELEK úr fölszólalásától kezdve a m. kormány és a szegény Székelyek anyagi támogatásának megnyeréseig. Már most lássuk, mit tartalmaz s mire czéloz két részből álló tanulmányom. Az első vagy nyelvtani részben igyekeztem kevés számú segédeszközeimhez képest kimutatni, hogy az alább rámutatok ősi hazától idáig s még itt e hazában is tartott különféle érintkezések által kimagyarázható külrétegek nélkül tekintett magyai nyelv hangtanilag, alaktanilag és szőkötésileg is az összes éjszaki Turánság nyelvei közül legközelebb áll a dél-indiai Turánság alább ismertetett 12 testvérnyelvéhez és ezek között a minden tekintetben óriásilag kimagasló, régi és gazdag irodaimú tamul nyelvhez, a mely kitűnő tekintélyek, mint: Rev. P. PERCIVAL, Rev. W. TAYLOR, Dr. CAI.DWELL püspök, Dr. Rev. G. U. POPE és több mások ítélete szerint minden tekintetben kiállja a versenyt magával a sanscrit nyelvvel. Ilyen külrétegnek tekintem én a magyar nyelvben azon nyelvtani jelenségeket, a melyeket sem a tamul, sem a többi főbb turáni nyelvekből igazolni nem lehet, mert a turáni nyelvek egységes logicájával homlokegyenest ellenkeznek s a melyek ezért egyébkénti egyezés mellett osztályozás alapjául elfogulatlan nyelvész által nem vehetők. Ilyenek : a birtokragozás, a hogy kötszó és a ki, mely, mi visszahozó névmások szereplése. Ezért hiába mutogatják a magyar fiatalságnak az «apá-m, apá-d, ap-ja»-féle birtokragozást mint