Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

I 10 Második rész. Jegyzet. A tagadó igeragozásnál rendesen illei (il-ci) szerepel, de ha nem annyira a cselekvés maga, mint annak azonossága tagadtatik, akkor az «alla» használtatik, pl. ydn adei ttinl'ad -alia, avanukku kkodutten (én azt «nem ettem meg», hanem őneki adtam); idei sseydavan illei (ezt csinált férfi nincs = ezt senki sem csinálta), avan idei sseydavan alla (ezt «nem ő» csinálta). Az igenevekkel akár illei, akár alla állhat, pl. nan idei ppdrttad-alla vagy illei (én ezt nem láttam). 5. kada-v-én (ható, hető vag)/ köteles vagyok, tartozom) egy elavult kada- igének, a melyből kada-n, kada-mei (tartozás, debitum) származik, rendes ragozásu jövője aoristus jelentéssel s az z?-végü gerundiummal az optativus képzésénél szerepel. 6. véndu (rokon alak, vél-, vehgu-, kan. bé-ku vágyik, kiván) rendes ragozásu igének egyes 3-dik személye (a személy dativusával) «kell, szükséges» jelentéssel a következő időkben használatos : vénd-um vagy összevonva vén-um a jövő idő egyes 3-dik dologi személye (és participium is) aoristus-jelentésével (kell, szükséges). Múlt idő 3-dik személy vénd-i-n-adu összevonva vénd-i-Yru (kellett), múlt gerundium véndi (kell-vén, ért miatt), múlt részesülő vénd-i-11-a vagy vénd-i-y-a (kellő, kellett), tagadó 3-dik személy vénd-á (hibásan vénd-ám, nem kell) vagy vénd-á-du, tag. gerundium vénd-ádu vagy vénd-ádé vagy vénd-ámal (kelletlen), részesülő vénd-áda (nem kellő, kelletlen). Szerkezet. Yán, ní, avan stb. seyya vénum, véndilTu (k.-tatár min, sin, ni stb. k'ilarya kirak nekem, neked, neki stb. csinálni kell vagy kellett), idu-v-enakku vénum (ez nekem kell) ; avanukku vénum borul (a neki kellő tárgy). 7. kűd-um, egy elavult kudu- (hat) igének jövő idejű 3-dik személye és jövő részesülője aoristus jelentésével; múlt idéje kiuli-n-adu összevonva kíidi-Wu (hatott, hetett), 1-ső gerundium kűcla (hatva), jelen participium kiidugiVa (ható), múlt part. kud-i-n-a vagy kűd-i-y-a (hatott), tagadólag kűd-ádu (hatatlan), tag. gerundium kúd-á-mal, part. kűd-áda (-hatatlan, a nem ható). Szerkezet. Idu enn-álé gűdum vagy gűd-ádu (ez általam lehet vagy nem lehet). Ha ige a kiegészítő, ez az <7-végü gerundiumba jő (mint a török-tatár nyelvekben yaz-a bil-mek írhatni) és a cselekvő lehet minden személyü, pl. yán, ni, avan idei seyya gűdum vagy gűd-ádu (én stb. ezt csinálhatom vagy nem csinálhatom). Vagy pedig az ige jöhet az ö-végü gerundiumba vagy igenévbe, a cselekvő pedig az instructivul (ál) esetbe, pl. idei sseyya (vagy sseyvadu), ennálc gűdum (szó szerint, ezt csinálva vagy csinálás én általam lehet = én ezt csinálhatom). Ilyen szerkezetű az águ- (válik, lesz) ige is. 8. máiiu-v-én stb. a máttu- rendes ragozásu igének a jövő ideje és tagadó aoristusa a cselekvő kényétől függő -hatás, -hetes és nem hatás kifejezésére szolgál az 17-végii gerundiummal, pl. idei sseyya mátt-én (ezt én nem csinálhatom, nem akarom csinálni). 9. tagu- (illik, lehetséges, cf. székely duk-ál /) csaknem egészen rendes ragozásu ige ; azonban leginkább csak a következő alakok használtatnak az a-végü gerundiummal : jövő egyes 3-dik személy és részesülő tag-um (illik, lehet, illő); múlt participium takk-a (illett, illő és ható), múlt gerundium hiányzik. A tagadó aoristus 3-dik személy tag-ádu vagy tag-á (illetlen); gerundium tag-ádu vagy tag-á-mal; participium tag-á-da vagy tag-á, pl. poTu-kk-a-ttagáda (ki nem bírható = eltürhetetlen, megbocsájthatatlan). 10. ottu- (hagy, enged) rendes ige parancsolója más igék a végű gerundiumával az optativo-conjunctivus 3-dik személyeinek kifejtésére használtatik. 49- §• KURIPPU-VINEI (JEI^ET-IGE). így neveztetik a nyelvtanirók által az eredeti és képzett melléknevek személyragozása, a mely helyett a többi turánságban a névszónak birtokszemélyragozása fejlett ki. A kurippu-vinei lényege abban áll, hogy az eredeti melléknév után az igéknél látott személyragokat adjuk, a főnevekből pedig az in (locativus ? genitivus ?) képző által melléknevet képezünk s azután személyragozzuk. Jelentésre nézve minden egyes személy