Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 2. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/2

ELSŐ RÉSZ - NEGYEDIK SZAKASZ. Tamul (dravida) tanulmányok - MÁSODIK RÉSZ. Alaktan

Igetan. 95 Jegyzet. A conditionalisnak jelen, múlt és jövő ideje képeztethetik még a jelen, múlt és jövő igenév után und-dnál (volt léttel, undu, van -+- dndl összetett conditionalis alaknak tételével, a mely alak minden személyü, pl. ydn, ni, avan stb. sey-girad-und-ándl (jelen), sey-d-ad-und-dndl (múlt), sey-v-ad-und-dndl (jövő) 44. §• AZ ELLENTÉTEZŐ MÓD (adversativus). A föltételező mód említett alakjai aj az um (és, is) kötszó hozzáadása által az ellentétező mód ideivé válnak «ha ... . is, még ha ... . is, habár .... is stb. jelentéssel, pl. yán aVindál-um (még ha tudnám is) .... még is v. még sem .... ßj A múlt idő gerundiuma -um (és, is) toldással szintén adversativus «annak daczára, hogy .... mégis, noha .... mégis» jelentéssel, noha borulat s felhő volt, mégsem esett eső = mappu mugil irund-um marlei peyya-v-illci. y) Pőd-il-um (kor-on-is, id-őn-is) locativus esetü névszónak valamelyik részesülő után tételével is kifejezhető ezen mód, pl. avan varugil'a bódil-um (ő eljövő koron is = még akkor is ha eljőne), ni vanda bödil-um (te eljött koron is = még ha eljöttél volna is). Jegyzet. Minthogy az nm (és, is) kötszó a tamulban a conditionalist adversativussá változtatja, azért ha árya módon több conditionalisu ige volna egy mondatban, a tamulban vagy minden kötszó nélkül állnak a conditionalis módú igék, vagy, a mi még turaniasabb, minden conditionalis módú ige a kapcsoló (múlt) gerundium alakjában áll s csak az utolsó jö conditionalisba. Körültekintés. A maleiyálam conditionalis egészen egyezik a tamuléval. A telenguban a conditionalis képeztetik a) az igetőhöz ina (pro ni, na) locativus rag adása által, pl. cés-ina (csináltan, ha csinál, csinál-na), é-ni (= tam. áyin, léten) ; ß) ezen éninek a személyes alakok után tétele által, pl. césitin-éni = tam. seydén ágin (ha csináltam = csináltam létén) ; a participium után att-áyité vagy att-áyená (úgy léten) szólamot téve. A kannada banda-re (ha valaki jött, jöttön, jöttre) megfelel a mai. vann-áre (jött uton) kifejezésnek, tehát participium és névutót képviselő névszó, re, áre = tam. áru (ér, út, mód). A tulu a személyes alakok után da-1 tesz, a melyet eredetére visszavinni nehéz, pl. malpuve (mivelek), malpuve-da — tam. seyvén-él (csinálásommal, ha csinálok) ; de hogy locativus alapjelentésü, azt az eddigiekből következtetni. A kudagu a conditionalis kifejezésére az «-végű igék tőalakjához cengi-1, a többi igéknél a participiumhoz tengi-1 tesz, a mi azt mutatja, hogy ezen szó főnév s talán mongol-tör.-tatár tsak, cak, magy. szak mása, a mikor is a kudagu madu-cengu conditionalis annyi volna, mint a tamul seyda-gál (csinál-t-kor), mong. késen tsakto, tör.-tatár kilghan cakta. A tuda kű-d-ávali (tam. küdáda borludn, csatolatlan-kor, if some body is not joined) conditionalisa is hasonló észjárású. Az űráon conditionalis árya módon a te (ha) szócska által jelöltetik, pl. te as manos (ha az van, if it be), te en holte (ha én volnék, if I would be), a többi társnyelv «/, wul rég. vol-, hol-xdi változva. Az adversativus a társnyelvekben is az « (tel. is), « (kan.), « (kud.) simuló szócskának a föntebbi conditionalisok után függesztése által lesz. Az eredetiséget megőrzött éjszaki turáni nyelvekben is a conditionalis esetrag által fejeztetik ki, pl. a mandsu o-tsi (ha van) áll az 0 igetőből és Isi távolító (abl.) névragból, a török i-se pro ir-se (ha van), szintén ilyen képzetnek látszik. A mongol bol-ba-su (ha van), bol-bo-l (ha van, ha lesz), bol-kho-lá (lévő-vei = ha lesz) három különböző képzőjü, de egyjelentésü conditionalis alakok elseje áll perfectum és asu, ese (irod. etse) távolító ragból, a két utóbbi alak /, lá, lé (irod. lugha, val, vei) sociativus névraggal áll. A régi magyarságból: jöttömmel, tudtommal stb. példák a mondottakra.