Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

HARMADIK SZAKASZ A geologiai megfigyelések leírása és eredmé-nyei Lóczy Lajostól - HARMADIK RÉSZ. Az indó-khinai vagy hátsó-indiai hegylánczok

6 I 2 Geologiai megfigyelések és eredmények. gun, Purogun és még néhány, mindannyian magasan a folyó fölött e jobboldali hatalmas törmelék-lerakódás lankás felületén fekszenek, körülöttük élénk földmivelés díszlik 3500 m. absolut magasságig. A törmelék anyaga vörös, kavicsos agyag, melyben a közel fekvő porphyros granitit-vonulatnak nagy tömbjei foglaltatnak. A törmeléknek közel 100 méternyi vastagságából egy hajdani tó-medencze létezését következtettem Jarogun és Purogun körül. Puroguntól meredek út vezet tovább délre. Ekkor ismét a folyó mellé kerültünk és megszorult völgyszakaszban jutottunk Czung-cza helységig. A Mo-csu völgye itt épszögű kanyarodással fordul nyugat felé és elhagyva a czungcza-i alluviális völgysíkot, sziklafalak között rejtőzködő szurdokokon át siet a Kin-sakiang-ba. Czung-cza körül kvarczerekkel átszőtt és kvarcz-lencsékkel teli csillám-phyllit és chloritos agyagpala terül el. E kvarczlencsékben calcit, barnapát és pyrit foglaltatik. A metamorphikus palák gyűredezettek; általános telepedésüket E 7

0 Ny—D 7

0 K (n

h 8°) csapás és keleti 3o°-os dőlés fejezi ki. Czung-cza-tól meredek kapaszkodókon a Mo-csu hosszvölgyének déli megnyújtásába eső mellékvölgyben mentünk fölfelé. E völgynek keleti oldalán mészphyllit van és palás mészkőpadokkal váltakozik, telepedése D 20° Ny—E 20° K (i

h 5

0) csapásban és 50° keleti irányú dőlésben; a bal, nyugati völgyoldalon egy kis terraszféle lejtő emelkedik, vörös agyagból álló altalajjal; e terrasz bizonyára a puroguni tavi rétegeknek folytatása és abból az időből származik, midőn a Mo-csu folyó még nem törte volt át a Ki-sa-kiang felé eső hegylánczot; ekkor a Purogun és Sen-te közti rész legmélyebb darabját képezte egy tektonikai hosszmedenczének és rajta terült volt el egyike a jün-nan-i fensíkok legészakibb tavainak. A tónak lecsapoltatása óta, a mi a Mo-csu áttörésének müve vala, a völgyfenék 100 méternél mélyebbre vésődött be; elég jó valószínűséggel sorozhattam ennélfogva e régi tófenék üledékeit a plioczén idejébe. Sen-te helység még a lateritos tavi üledékeken fekszik, annyira korlátolt azonban a tavi üledékeknek területe, hogy nem lett volna eléggé megokolható annak kijelölése a BIV. térképlapon. Sen-te helységnél nyugat felől egy törmelékkel ellepett köves árok nyílik be, ebben sokféle kőzetet ismertem föl: phyllites agyagpala, palás metamorph mészkő és tufás eruptiv brecciák hevernek a törmelék között. A breccia nagy tömbökben származik le a közelfekvő árokfőről; benne aprószemü, chloritosodott diabast, aprószemű porphyritot, öreg- és finomszemű gabbrot találtam; egy nagyobb eruptív breccia tömböt láttam, melynek apróporphyros porphyrit anyagában fehér tömör mészkődarabok foglaltattak.* Az elmálló tufás kötőanyagban kvarcz, limonit, vasocker, sugaras arragonit és calcit van; a porphyrit-darabok pedig sok pyritet tartalmaznak. A Sen-te vidéki altalajt a 138. ábra magyarázza. Sen-te-től távozva, az út nem sokára egy mészköbe vésett sziklatorokban keletnek fordul. E sziklatorokban a mészkőpadok kevés gyűrődéssel szabályosan, KEK-nek dőlnek. Legalul palás és phyllittel váltakozó a mészkő, följebb kékesszürke félkristályos vastag padok következnek, legfölül hamúszürke, szálkás törésű tömör mészkő vékonyabb, lemezes padjai nyugszanak. Az út halkan emelkedik a teljesen száraz, erdős völgyfenéken a völgy fejéhez; végül serpentineken jut fel a Kutu-la nevü gyepes melléknyeregre. A nyereg közelében a vékonypados mészkőben korálok átmetszetei láthatók. Kelet* Az innét hozott 320—323. szám alatti kőzetpróbákat dr. KOCH ANTAL a II. kötetben lévő kőzettani értekezésében írta le.