Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától
Bevezetés. XXXIII «Magasságodnak kegyes válaszát e pillanatban veszem, de daczára az első levelemben felsorolt magyarázatnak, sajnálattal kell bevallanom, hogy az ki nem elégítő és reám nézve inkább káros. Magasságod SZÍN tolmácsomat akarja visszatartani, de ez által elvenné tőlem a lehetőséget, hogy beszélhessek. Nem ismervén a khinai nyelvet, tolmács nélkül a legnagyobb zavarba és kellemetlenségbe eshetném, nem tudván bárkit is megérteni vagy magamat megértetni. SziN tolmácsommal egy évre szóló irott szerződésem van, ő addig nem a maga ura és követni köteles bárhová akarjam ; de ha Magasságod csakugyan komolyan vissza akarja tartani, akkor az én útamat is megakasztotta. A Tsungli Yamen által kiállított útlevél ez esetben nem egyéb mint egy papirrongy, mely elveszté értékét, erejét; pedig félreérthetetlenül áll abban, hogy: «tervezett utamban útkisérőimmel együtt szabad maradjak minden alkalmatlanságtól és akadályozástól, és hogy senki sem jogosúlt engem fentartani», sőt Magasságod is oda lett utasítva, hogy: «túl a Kia Yü Kuan-on serege parancsnokainak kiadná a rendeletet, hogy engem tervem kivitelében istápoljanak». A Tsungli Yamen jól tudta, hogy nem hoztam európai szolgákat magammal, mert ezekre nézve is útilevelet kellett volna kieszközölnöm, és hogy khinai, mongol és tibeti tolmácsra és cselédségre okvetetlenül szükségem lesz, ez magától értetődött. Nem is fordúl elő Khinában, hogy egy mandarin cseléd nélkül utaznék. A mi a Kuku Nor-t illeti, hogy oda Mongoliából út nem vezet, a mint azt Magasságod levelében állítja, kell, hogy elhigyjem, mint mindent, a mit Magasságod mond, mert nem látom át, mi czélból akarhatna ily nagy és hatalmas úr három idegent tévútra vezetni, kik távol országból jöttenek, és szivességére, tanácsára, pártfogására szorúltak.* A hová én jutni óhajtottam, az a Lop Nor, és onnan újra vissza Szo Csau-ba, de nem a hosszú úton, a mint felemlíteni méltóztatik, Ivia Yü Ivuan, Yü Mön Hien, An Szi Fan, Hami, Turpan és Karasar-nak, hanem egyenes irányban An Szi Fan-tói Tung Huan Hien-en át a Lop Nor-hoz. Jól tudom, hogy Tung Huan Hien-en túl, tervezett útamon, nincsen se mandarin, sem katona, sem yamen, csakis egy helyenként mocsárral borított homoksivatag gyér és tán vad népességgel. De megszoktuk mi az ily helyeken járni és senkire és semmire nem szorúltunk. Ugyanezen út egyébiránt a 13-ik század vége felé egy híres, M ARCO P OLO nevü, velenczei utazó által tétetett meg, ki szárazföldön utazott Európából Khinába, és ki jól fogadtatván az akkori YÜAN dynastia császárja, KUBILAI khán által, néhány évig szolgálatjában maradt. Ezen nagy utas neve, valamint az általa végbevitt utazások bizonyosan előfordúlnak a khinai birodalom történetének és föld* Ez részemről természetesen csak «faijon de parier» volt, nem akarván neki mindenben ellent mondani.
