Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

HARMADIK SZAKASZ A geologiai megfigyelések leírása és eredmé-nyei Lóczy Lajostól - MÁSODIK RÉSZ. A Kuen-lun hegyrendszer

3 «4 Geologiai megfigyelések és eredmények. eredetüket és valószínűvé teszik, miszerint a szü-csuan-i vörös medenczében, valamint Ho-nan és Kiang-szi tartományban oly nagy elterjedésű hasonképü rétegekkel identikusak. San-csou-ból a mesozoi medencze mélyedése DNy-nak fordul, nincs kizárva ama lehetőség, miszerint Kiu-szhien felé a Cse-ho melletti mesozoi rétegek összefüggnek azokkal, melyek Abbé D

AVID 1 följegyzései szerint a Han-kiang mellékén nagy elterjedésüek és kőszenet is szolgáltatnak. Ügy hogy a Cse-ho völgyének mesozoi medenczéje, mely Lun-ki-dsajnál keleti végét éri, talán a nagy szü-csuan-i vörös medenczének egyik mélyen északkelet felé nyúló keskeny öblének fog bizonyulni. Egy másik jóval kisebb mesozoi teknő a Tan-kiang alsó felében Cze-csuen és Kincze-kvan városkák közt ENy- DK irányban nyúlik el, ezt mindenfelől palseozoi közetek határolják, melyek közt a medencze-rétegek a folyó két partján nem nagy magasságra emelkednek. Végül Li-kvan-csou és La-ho-kou között a Tan-kiang (Szie-ho) és a Han-kiang egyesülésénél a mesozoi teknő-rétegek egy palaeozoi szigetet vesznek közre. Ez utóbbi helyen ismét a szü-csuan-i vörös medenczéből kiágazó üledékekkel van dolgunk. Eigyelembe véve ugyanis Abbé D

AVID följegyzéseit a Han-kiang mellől és PUMPELLY közléseit a Yang-cze-kiang-ról,

2 nagy mértékben valószínű, miszerint a Tan-kiang és Han-kiang egyesülésénél található vörös színezetű és vízszintes telepedésű homokkő- és konglomerátrétegek a Szü-csuan tartománybeli Kuei-csou város mellől megszakítás nélkül terjednek a Yang-cze-kiang-tól a Han-kiang-ig. Eltekintve ezen mesozoi teknőktől, melyek az egykori nagy szü-csuan-i édesvizű tónak öblei vagy időlegesen elvált járulékos folyói valának, a Véj-ho és a Han-kiang közti lánczhegység, mai szerkezeti alakjában, sőt orographiai alakulásaiban is a fennemlített mesozoi rétegek lerakodásakor már meg volt. Felépítésében a következő képződmények vesznek részt. 1. A hegység főtengelyét a Szin-ling-ben ép úgy mint ennek keleti folytatásában a Hiung-öhl-san-ban, gneiss, gneissgránit, öregszemű- vagy porphyros biotitgrámt és pegmatit képezi. A mo-ha-kvan-i, Szin-ling hágó és a Pliung-öhl-san Cza-dja-po nevű orma közt az 1230 és 2000 m. közé eső vízválasztó a kristályos tengellyel összeesik, ennek közetlen folytatása a Fu-niu-san, úgy hogy a keleti Szin-ling megszakítás nélkül állandó csapásirányt tartva megy át a Fu-niu-san-ba, mellyel a Kuen-lun a khinai síkságban végét éri. Nemcsak az azonos csapás és a meg nem szakadt irányvonal, hanem az egész Szinling gerincz jellemző öregszemü amphibolos gránitja is typusos alakban és összetételben fordul elő a Fu-niu-san-ban.3 2. A Szin-ling tömeges gránititja meredek fallal emelkedik ki a Véj-ho lapályából, s gránitból álló meredek szaggatott csúcsokat visel, melyek hirtelen domszerűleg, mint megannyi «centralmassiv» emelkednek ki a gneissos palákból alkotott lankásabb gerinczformákból. A kristályos palák, melyek a mi utunk mentén délről a Szin-ling gránitjához támaszkodnak, tarka változatban : gneissgránit, gneiss, amphibolgneiss, amphibolpala, csillámpala, phyllit és kristályos mészkőpadok ; ezek kisérik a főgerincz tömeges gránitját, melynek telérei sűrűn szövik át, a nagyon meredek dőléssel észak felé, tehát a hegység felé hajló kristályos palákat. Útunk San-csou (Sang-cs.) és Tan-tya-tyen (Tan-kia-tien) közt 150—ibo km. mentén e kristályos pala vonulatába esett, melynek szélessége legalább 30 km. Tan-tyatyen-nél a Hiang-öhl-san oldalán ugyanolyan tarka változatú a kristályos pala zónája mint a Szin-ling hágóján. Ebbe a vonulatba esik a San-csou—Lun-ki-dsaj közti medencze, melyen végig a Csa-ho hosszvölgyben folyik. Bárha útunk java része e hosszvölgyben a mesozoi homokkövön és konglomeráto1 A. DAVID

, Journal de mon troisiéme voyage en Chine I. Vol. 2 PUMPELLY R. Geological researches. Smithsonian contributions. XV. Vol. No. 202. 4—7. lap. 3 RICHTHOFEN, China. II. Bd. 498. lap.