Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizenegyedik fejezet. A tibeti felvidék délkeleti ereszkedője a Jang-cze kiang (Kinsa-kiang) és az Irravadi között

iL iiij 556 A tibeti felvidék délkeleti ereszkedöje. fölötti relativ magasság (1962 méter) oka, hogy a kényelmes khinaiak e szorost jogtalanul rágalmazzák. Az elért nyeregtől a Szing szan közel egyenes irányban terjedő hátgerincz gyanánt nyúl észak felé, s egy szélességi fok távolságában, mialatt északnyugat felé kanyarodik, a Csa szánnál egyesül. A gerincz déli meghosszabbítása, a látkör határán belül ugyanazon észak-déli-alakulást mutatja. A szoros közelében a kúpok csak néhány száz lábbal emelkednek a nyergek fölé, tovább északon azonban a csipkés sziklakúpok már 600 -700 méternél is nagyobb relativ magasságokat érnek el. Ahol nem a puszta szikla fekszik szabadon, az egész hegység sűrűn erdős (bambusz, lombfa, futónövények). Tovább délen és délkeleten azonban az ott lakó khinaiak a hegység négy részének erdőségeit már kiirtották. A völgykiséret lapos kiágazásai csak kevéssé vannak művelve és azokat magas fű fedi. A túloldali hegyháton csak szórványosan láttam néhány fát. Mielőtt a völgy talpára lépnénk, azt a panorámát kívánom még leírni, mely egy, Tali csu faluhoz közel eső begykúpról lepi meg az észlelőt. Messze északon a Csa szan vakító jégmezőit látni, amint 120 kilométer kiterjedésben a látkört határolván a Sziang szan-hegygerincz szürke sziklakúpjai mögül kikandidálnak. Az előttünk levő lejtők igen sötét színe buja őserdőkre mutat. Valamivel nyugat felé a havas vidék, úgy látszik, kissé megszakad, hogy azután nyugati irányban ismét az Iravadi-ig terjedjen. E hézag nagy valószínűséggel a Long kiang völgyét jelöli, melynek zord szorosa itt khinai területbe nyílik. Egy éles sziklagerincz, szerkezetében a Sziang szan-hoz hasonló, a folyam balpartját kiséri és 35—40 kilométernyi távolságban előttünk meredeken esik le délfelé és egy terjedelmes völgykatlan északi szélét képezi, melyben a khinaiak állítása szerint egy nagy tó terül el. A tó déli oldalán, hir szerint, hid vezet keresztül. A jobboldali völgykiséret relativ magasságában a tó szélességéig láthatólag ellapul. A magasság csökkenésével az erdő is elvész ; a talajformák délfelé mindig szélesebbek és kerekebbek lesznek, a kúpok laposabbak és alacsonyabbak, a völgyek medenczealakuak, szóval az egyhangú túloldal és az össze-vissza repedezett, és a talajformák oly bizarr változatosságával bíró innenső oldal közötti ellentét a legnagyobb mérvben érvényesül. A nyugat felé vezető főút déli oldalán a kép megváltozik. Itt néhány meredeken feltornyosuló kúpot látunk, melyek a hullámos tájképbe tulajdonképen nem igen illenek. Teng jueh irányában is néhány hasonló magaslat emelkedik túl az elterülő hegyháton. E kerek kúpok kiégett vulkánok, és pedig bét ily kúpalakú krátert számláltam Teng jueh északi• oldalán és négyet Longin szhien nyugati oldalán (a Long kiang jobb partján). A Sziang szan-szorosról a Long kiang-hoz levezető, a fák koronái által lugasszerűen beboltozott út kezdetben igen meredek és rossz. Talisu faluval az erdő szélét érjük el. A hely fekvése elbájoló és terjedelmes kilátást nyújt a Long kiang szélesre nyiló völgyébe. Miután a Long kiang lánczhidját átléptük, az út először nyaktörő módon éri el a jobboldali, 30 méter magas, beszakadt partszélt és azután egy órai lassú emelkedéssel a következő Kan lang csaj állomáshoz vezet. A tovább nyugat felé fekvő magaslatokra is könnyű feljutni, a honnan minden irányba hálás kilátás nyílik. A gerincz relativ alacsony helyzete daczára (a Csin czaj po szoros 2261 méter magasságot ér el) még egyszer, de utoljára látjuk meg a Csa szan jégmezőit. Egy meglehetős meredek, de rövid lejáráson egy meredek magaslatok közé zárt völgykatlanba jutunk, melynek síkján rizs terem. A katlan északi oldalán egy jelentékeny város szürke körfalait vesszük észre. Ez Teng jueh csou Khina utolsó tanácsvárosa. A trachytból épült városfal négy szögletével a világtájak felé mutat és minden oldalon 2 kilométer hosszkiterjedésű. A város a hatahrias falak daczára kicsiny, a házak csak nyugati részében csoportosulnak utczákká ; az északi rész csak romokból áll, a többi terület pedig részben sírkert, részben sivatag. Két hivatali épület, melyekben a polgári kormányzó és a katonai tábornok székelnek, nem különben egy építés alatt lévő templom az egyedüli említésre méltó épületek. A lakosság túlnyomólag khinai s legfeljebb