Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé

2 8o A tibeti fensík déli széle a Jang cze kiang baloldalán. elérjük a jobb hegyoldalban fekvő, mintegy 20 házból álló Sintao falut, melyet úgynevezett «Hosn»-\í laknak. * Sintao-ból az út majd a keskeny völgytalpon, majd a bal völgykíséret lejtőjén meglehetős meredeken vezet fölfelé. Nyi si 3341 méter magas mellék nyergét elérvén ismét erdős vidékben vagyunk. Nyi si jelentéktelen falu 3—4 házzal, egy tisztáson fekszik, s bár korlátolt, de azért érdekes kilátást nyújt a szük Kinsa-völgybe és annak vadregényes, sziklarepedéses nyugati hegykíséretére. Az út Nyi si-től kezdve a nyert magasságban marad meg. Azután a Kinsa kiang egyik kis mellékfolyójának lapos és sürún erdős talpát érjük el, s a lassan emelkedő talajon egészen a patak eredetéig megyünk. Itt meredekebb rész következik a 3723 méter magas Kharala szorosig ; az átmenet legmagasabb pontját egy nagy Obe díszíti. Néhány lépéssel délkelet felé és a kőhalom alatt az erdő ritkul, és meglepő kilátást nyújt a lábainknál elterülő vidékre. Körülbelül 300 méterrel a Khara la alatt az alacsony, többé-kevésbé kiirtott dombok által barátságosan környezett Csüng tyen síksága, a termékeny «központi ország», a magasból tekintve, területre nézve jóval nagyobbnak jelentkezett, mint a minő tényleg. Figyelmünket első sorban az Uminzoka tó sötétkék felülete köti le, mely közvetlenül a Csaka-hegység rövid, meredek és sziklás lejtőihez ér és egy sokszorosan behorpadt, 20 négyszög kilométernyi elliptikus területet képez. A többnyire erdős Csa ka-hegység legmagasabb kúpjai 500 méterre emelkednek a tó vízszine fölé, mely maga már 3380 méter absolut magasságban fekszik. A tó jobb partja a tavat tápláló hegyi folyók lapos és posványos völgysíkjáig ellapul, a folyókat a környéken alacsony (relativ 10 — 50 méter magas) hegyvonalok választják el egymástól. Az egész tájékot egy hófedett, ötágú, kopár és szürkesziklás hegyzöm uralja, mely 5000 méternél nagyobb absolut magassággal a délkeleti horizontot határolja. Ez a szent hegy gyanánt tisztelt Djan a ringa. Jóllehet az Umin zoka tó kimutatható lefolyással nem bír, úgy mégis valószínű, hogy a víz a Khara la közelében földalatti utat talál a Kinsa kiang felé. Pema, tibeti kalauzunk azt nrondá, hogy a Dzsa ka-hegység túlsó lejtőjén egy nagy folyó tör ki a sziklából, s én azt gyanítom, hogy az nem egyéb, mint a tó lefolyása. Az út a tó északi széle mentén félkörben egy posványos folyócska 1000 lépés széles völgytalpára vezet, a honnan baloldalt a katlanszerű völgy kezdetben Sire ta znng Lama-várost látjuk, melynek fehérre mázolt lakházai az aranyozott főtemplom körül csoportosulnak. Jobb oldalt egy vízbő folyó több ágban kanyarodik végig a művelt síkban, melyen néhány egymástól teljesen elszigetelt, összefüggés nélküli, erdővel és haraszttal benőtt, 80—100 méter (relativ) magas kúp a kilátást némileg korlátozza. Mindamellett a fák ágai között ide látszanak már Csüng tyen legközelebbi tanyái. Csüng tyen, nyílt város 3397 méter tengerszíni magasságban a sűrűn népes síkság keleti szélén fekszik, s körülbelül 2000 lakossal bir. Jóllehet a város 150 háza rendetlen elhelyezésben túlnyomólag a tibeti építési módot tűnteti fel, úgy számos jel, p. o. egy nagy katonai kastély s a nyílt kereskedő bódék ismert alakja a khinai műveltség közelségére vall. A lakosság kevert. Háromnegyed részét tibetiek képezik, egy negyedrésze a khinai kereskedőkre esik. Az elsőket névleg saját fejedelmük kormányozza, tényleg azonban ezek is, valamint az odavaló khinaiak a khinai kerületi * A Hosu-nők viselete oly lényegesen különbözik a tulajdonképeni tibeti viselettől, hogy, tekintve miszerint e néptörzset még más európai nem látogatta meg, itt rövid leírását akarom adni. A Hosu-nők lábbeli gyanánt szalma-szandálokat vagy posztó-csizmákat hordanak, a ruházat bű, lobogó nadrágból áll, mely durva, piszkos szürke színű gyapjúszövetből való és egy prémes mellényből, melyet közvetlenül a testen hordanak. Nagy hidegben azután még egy fekete és barna csíkos pokróczot öltenek kötéllel köpenyként nyakukba. Viseletük legnevezetesebb részét egy nagy jakszőrből vagy gyapjúból készült hatalmas chignon képezi, mely két vagy több csavaralakúlag font hengerből áll és hátul számos mélyre lógó czafatokban végződik. Fülék gyanánt a bal fülkagylóba nagy vörös koráiágat tesznek, míg a jobb fülczimpát arany vagy ezüst gyűrű ékesíti.