Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Tizedik fejezet. A tibeti fensik délkeleti széle a Jang-cze-kiang baloldalán, a 30. szélességi foktól délfelé
2 8o A tibeti fensík déli széle a Jang cze kiang baloldalán. neveznek. A Wula elrendezése és összeállítása azon fejedelem bevételeit vagy kötelességszerű kiadásait képezi, a melynek országában az utazás történik. Kereskedők vagy egyéb magán-utasok wula-bér fejében a fejedelemnek megállapított összeget fizetnek, utazó mandarinok ellenben és oly egyének, a kik a nagy útlevéllel vannak ellátva, azaz a khinai kormány vendégei gyanánt tekintetnek, a wula t díjmentesen nyerik. A wula összeállítása nagyobb szállítmányoknál mindig néhány napi időt vesz igénybe, miután a lovak előteremtésénél vagy több száz jak (jak-wula-val találkoztunk, mely közel 700 hordállatból állott) felfogadásánál még a legtávolabbi falvakat is igénybe kell venni. Árúk szállítására, ha az út minősége csak némileg is megengedi, Tibetben a jakwula-t minden egyéb közlekedési eszköz elé helyezik, mert tekintve a hord-állatok nagy munkaképességét, azok bére olcsó. Oly utazókra nézve azonban, a kik kéznél kívánják tartani a podgyászt, a jak-ok alkalmazása nem ajánlatos, miután az állatok lassú járása az egész utazást meghosszabbítja. Ily esetben legczélszerűbb a málha-szállításra lovakat használni, vagy ha az út minősége ezt meg nem engedné, teherhordókat bérelni, mire nézve azt tapasztaltam, hogy ugyanazon teher számára 4-szer annyi hordár kell, mint ló. A mi a fő úton Sze csuen és Lama között magát a kereskedelmi forgalmat illeti, mint már érintém, egyrészt tégla-tea, dohány, opium, rizs, selyemszövetek stb. Tibetbe való importjából áll, másrészt az export-czikkeket Khinába, gyógyszerek, mósusz, bőrök, szarvastülkök, nemes fémek (arany) és drágakövek képezik. A kereskedelem egészen a khinaiak kezeiben nyugszik. A postai hivatalok a tibeti főút mentén a khinai kormány részéről kitűnően vannak berendezve, s sürgönyöket futárok segítségével legrövidebb idő alatt továbbítanak. Minden postai állomáson egy ló fel van nyergelve, melyre az érkező futár rögtön felugrik, hogy útját minden fenakadás nélkül folytassa. A futárok maguk éjjel-nappal lovagolnak s az úton a sürgöny rendeltetési helyéig fel nem váltatnak. Lovaglás közben aludnak, ha az idegrendszer rendkívüli megerőltetés szülte elgyengülését így lehet nevezni. Sokszor megesik, hogy a lóváltoztatás alkalmával a postai állomáson a futárt egyik nyeregből a másikba kell átemelni. Minden postai állomáson, melyen lóváltás történik, a felügyelő ellenőrzés szempontjából a sürgöny borítékján lévő papírszeletre ráírja a futár megérkezésének és elindulásának idejét. A postai állomások a legrosszabb és legelhanyagoltabb épületekben vannak az út mentén elhelyezve, belsejükben egy vagy két sötét kamra vau, a melyekben a felügyelő s a postai lovak őre lakik. A lovak a szabadban élnek, a legelőn kívül azonban még elégséges borsó-eledelt is kapnak. A Csing tu fu és Lassza közti út első leírását Klaproth közölte khinai források alapján az 1831-ben «Wei czang thu khi» néven kiadott és az 1833-ban «Carte de l'Asie centrale» czímen közzétett munkában. R itter is ez anyagot használta fel a khina-tibeti határvidék leírásánál. Hue és G äbet lazarista-térítők voltak az első európaiak, akik Lassza-ból Khinába visszamenet ez utat megismerték. Hue leírása azonban a «Wei czang thou khi» uti rajzához semmi újat sem képes hozzáadni. * Az első kutató, ki Csing tu fu-ból ezen uton ment be Tibetbe, T. T. Cooper volt.** Ama szándékkal, hogy Csing tu fu-ból Asszamba egyenes kereskedelmi utat találjon, 1868-ban Ta czien lu, Litang és Batang városokon keresztül eljutott Panun tang-ba Lassza lama-tartomány határához, a hol tovább nyugat felé lehetetlen lévén előre haladni, délfelé fordult és nagy fáradalmak és veszélyek között Atenze-n keresztül * Mr. Hue, Souvenirs d im voyage dans la Tartarie, le Thibet et la Chine pendant lés années 1844, 1845 et 1846. Paris. ** T. T. C OOPER , Reise zur Auffindung eines Ueberlandweges von China nach Indien. Jena, Costenoble 1877.
