Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között

Csing tu fu lapálya. 225 ségc még szakító, - tovább lent azonban az esés csekélyebb lesz. A Ja csou fu és Kiatui fu közötti esés (a távolság 130 kilométer) 205 méter. A Ja ho völgye Ja csou fu fölött meredek és erdős hegyek közé szorul. Az északi hegycsúcsok 1500, a déliek 800 900 méterrel emelkednek a völgy fölé. Nevezett város keleti oldalán a völgykíséret mindinkább elveszti magas-hegyi jellegét és szélesebb, de még mindig meredek lejtőkkel bíró alakokba megy át ; a völgy már a nyugati városkapu előtt termékeny síkba nyílik, melynek szélessége nyugat felé növekedik, és néhány li-vel Ja csou fu alatt 5000 lépést nyer. Egy templomnál, 8 kilométer távolban Ja csou fu-tól kelet felé a magaslatok ismét közelebb lépnek a folyó medréhez, s a völgyet tetemesen összeszorítják. CSING TU FU LAPÁLYA. Csing tu fu nagy völgymedenczéjének geometrikus határvonalai oly alakot adnak, mely egy ellipsis kivágásához hasonlít, melynek gyúpontjai Kvan szhien-ben és Pen szhien-től északra feküsznek. A vezérsugár, mely Kvan szhien-ből Kjong csou-ig dél felé van irányozva 53 kilométer hosszú, a másik sugár, mely Kvan szhien-ből északkeleti irányban Pai ma kvan felé vezet és összeesik az elipsis nagy tengelyével, 73 kilométer hosszú, és az ív, mely délkelet felé a síkságot határolja, 150 kilométert mér. A sík területe tehát 5000 négyszög kilométernél többet tesz. A merőleges tagolást tekintve a völgymedencze igen lapos katlant képez, melynek legmeredekebb vonala Kvan szhien-ből Szintű szhien-ig húzódik. A míg a kerület összes pontjai absolut magasságukban csak kevéssel térnek el a 450 métertől, (mért legmagasabb pontok : Kjong csou 472 méter, Fuj jang szhien 471 méter ; mért legalacsonyabb pontok : Szintű szhien 422 méter, Csing tu fu 433 méter), addig Kvan szhien 765 méter tengerfölötti magassággal bír. A Kvan szhien, és Kjong csou közötti (a távolság = 53 kilométer) direkt esés tehát 291 méter (1 : 188) és Kvan szhien és Szintű szhien között (a távolság = 56 kilométer) az esés 341 méter (1 : 164)* Fuj jang szhien-t Kvan szhien-nel azért nem lehet összehasonlítani, mert a Mjen jang ho, a mely mellett e város fekszik, saját esését követi és csak Csau csa to-nál ömlik be a Kvan szhien-ből jövő folyamágba. A síkságnak Csing tu fu, valamint Kvan szhien és a délkeleti szél között lévő jelentékeny esése a sokfelé elágazó folyamágak szakító sebességét okozza. S valóban az utazó, ki a medencze délkeleti határán megy, s a niveau-különbségeket a síkság egyenletes emelkedése folytán nem azonnal, hanem csak magasság-mérések által képes felfogni, a vízágak vízbőségén kívül még azok sebessége által lesz meglepve. A Szi szan keleti lejtőiből a síkságba lépő folyók is ugyanazon sajátságokkal bírnak : szakító sebesség és felette nagy vízbőség. így a Mjeujan ho Hong sü falu-nál már 100 lépésnyi normál szélességgel és J/

2 méternyi mélységgel bír. Augusztus hóban, a nagy víz idejekor a folyó úgy megdagad, hogy az egész 300 lépés széles, görgeteggel és homokkal telt medret ellepi. A Alamo ho Ho csou-nál 200 lépés széles és oly mély, hogy azon sehol átgázolni nem lehet. A Szi ho keleti ága Pi tyou és Szintű szhien között 130 lépésnyi szélességgel bír, a Csing tu fu északi oldalán lévő ág 115 lépés szélességgel, a San lü szhien déli részében lévő ág 100 és a Szi ho maga Szin czing szhien mellett pedig 250—350 lépésnyi szélességű. Magas vízálláskor Szin czing szhien mellett a folyó 700—1000 lépés széles medre egészen telve van vízzel. A Tang ho Kjong csou és Szin czing szhien között a medencze déli szélén folyik. A keleti Ta uong ting-ben (103° 26' keleti hosszúság és 30° 25' északi szélesség alatt) ered, és 110 kilométernyi hosszú keleti folyása után Szin czing szhien mellett ömlik a Szi ho-ba. Különösen baloldali mellékfolyói hoznak a magas hegységből nagy víztömegeGróf Széchenyi B.: Keletázsiai útja. 15