Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Kilenczedik fejezet. A tibeti fensik keleti lejtője a 3o. és 36. északi szélességi fokok között

2 I 8 A tiberi fensík keleti lejtője. nyer. A magas hegység sűrűn erdős, a mívelt dombvidéken a rizsföldek közt kisebb erdőrészleteket és ritka facsoportokat venni észre. Ja csou fu déllőjétől nyugatra úgy látszik a Ta uong ting föláncza még mintegy 50 kilométer távolra, 4000 méter átlagos magassággal délnyugat felé terjed. Néhány csúcs ugyanis, melyet az útról láthattunk, óriási magassága daczára is hómentes volt, s tehát a magasságbecslésben 5000 méter alá vezetett. Wasze kou falu keleti oldalán, ott a hol a Tatu ho (Lu ho) a hegylánczot áttöri, ez éles gerincznek látszik, melynek járhatlan sziklacsúcsai 3500—3700 méter absolut magasság mellett a völgy talpát 2000 méterrel haladják túl, melynek aránylag rövid lejtője a Tatu ho völgye felé vad, de a nagy formák meredeksége miatt felette plastikus képet nyújt. A hegységnek további elágazása dél felé és egészen Ja csou fu déllőjéig keleti irányban a magas hegység jellegét viseli magán. A hatalmas sziklacsúcsok és mélyen bevágott nyergek által élesen rajzolt gerincz Hoaling pu déllőjéig déli irányban halad s azután Kiali fu-ig keleti irányban, mialatt a Tatu ho-t (Lu ho, Jang kiang) és annak mellékfolyóját, a Ja ho-t választja el egymástól. A Tatu ho felőli lejtő meredek és rövid és számtalan hasadék által szétmarczangolt. A keleti lejtő ellenben repedezett magas hegységet tüntet fel, mely számos vad szorostól metszve nagyobb számú érdes és meredek gerinczet ábrázol, melyek a fővonalból ékalakúlag futnak szét és Ja csou fu-tól nyugaton a megfelelő zuhanyok összfolyásában végződnek. A hegységet legnagyobbrészt erdő fedi. Czing esi szhien-től északnyugatra a hegyhát összes csúcsai túlhaladják a 3000 métert, és még a nyergek is csak ritkán ereszkednek e niveau alá. Nevezett várostól keletre azonban a legmagasabb csúcsok is kerek, de még mindig meredek (40°-nyi emelkedés) kúpalakokban csak 2300—2500 méter magasságig érnek. Ja csou fu déllőjén túl a hegység kelet felé mindinkább leereszkedik, de mégis különös sajátságot nyer az által, hogy Omi szhien város délnyugati oldalán a meredek O-hegy 3350 méter magasságig emelkedik fel. Wase kou délnyugati oldalán és Ta czien lu-tól délen találjuk végre a tibeti fensík első előhírnökeit. A Tatu ho jobb oldalán egy durva, repedezett és erdőségekkel csak gyéren benőtt gránithegység látszik hatalmas hógerinczczé emelkedni, mely a Ta uong ting hegyhát folytatásában tovább délnyugat felé terjed, és Ta czien lu déllője alatt északnyugatnak tér el. E hegység leírása a következő fejezetbe fog esni. Vessünk még futólag egy pillantást a Ta uong ting északnyugati részeiben elterülő hegységek alakulására, azaz ama hegyi tájra, mely a Tatu ho-t és a Szi ho-t 30° 30' és 32

0 északi szélesség között egymástól elválasztja. Ugyan még egy európai utazónak sem sikerült a felette érdekes vidéket felkeresni, de szabadjon itt ama pár szót ismételnem, melyet P. Gnién, a csing tu fu-i térítőpüspökség khinai titkára, ki Szomo fejedelemséget beutazta, nekem erről közölt. O Ja csou fu-ból Mupin-on keresztül Mong kong ting-be utazott, s miután innen lehetetlen volt egyenesen Szomo-ha elérni, visszament a Tatu ho-hoz s e folyó völgyében haladt felfelé Szomo-ig. Mon kong ting — úgymond -— 420 li távolban fekszik Csing tu fu-tól, még Sze csuen tartományhoz tartozik és khinai mandarinok által igazgattatik. A város fekvése a völgyben kies. Keleten a Ta uong ting zöld és sűrűn erdős lejtői emelkednek fel, nyugaton a Melto szan sziklatömegei az örökös hó magasságáig tornyosulnak és áthatlan falat képeznek nyugat felé a barbarok (Szi fan) birodalma ellen. A havasok Ta szue szan név alatt tovább északkelet felé terjednek, és érdes gerinczeik itt határt képeznek Khina s a független Szomo fejedelemség között. A kis fejedelemséget, mely nyugat felé csak is a Tatu ho-ig, délnek pedig csak a Szomo ho-ig terjed, három testvér igazgatja, kik Szomo-ban, Szun kön-ben és Tang ba-ban székelnek. Szomo város északi oldalán a vidéket borzasztónak mondják. A khinai térítő állítása szerint ott nincs sem ember, sem állat, sem víz vagy föld, csak puszta szikla és össze-vissza hányt nagy kövek.