Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
MÁSODIK SZAKASZ Kreitner Gusztáv: Földrajz - TOPOGRAPHIA - Hatodik fejezet A Hoang-ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan-csou-fu-ig
T 66 A Hoang ho felső folyása, forrásaitól egészen Lan csou fu-ig. annyiban nagy fontosságú, mert a Kuku nor-nak várható kiömlésekor a víz ezen keresztül fogná megtalálni útját a Szining ho-ba és innen tovább a Hoang ho-ba. A Szining ho és Kuku nor kőzött a Khaji szan és Mej szan hegységeket összekötő, széles alakzatú és lapos hegyhát csúcsai, 250 -300 méterrel emelkednek a Kuku nor víztükre fölé, a benyergelések ellenben csak 100—200 méterrel. Csak is a Mej szan főhegylánczának közelében emelkedik fel gyorsan az összekötő gerincz, s változik át a sivatag egyszerre magas hegységgé. A Mej szan (br. Richthofkn szerint Csetri szan) azon hegyláncz, mely (körülbelül 98° keleti hosszúságban) a nagy Nan szan-lánczból ágazik el és nyugat-keleti irányában először a Kuku-nor-ba folyó Bukhain gol-t, és magát a Kuku nor-t a Tatung ho-tól, azután pedig ezt a Szining ho-tól választja el. A hegység nyugati része teljesen ismeretlen. Azonban valószínű, hogy a vidék túlnyomólag sivatag-jellegű, mert Przewalski amikor a Tatung ho völgyéből a Kuku nor nyugati partjához utazott és ez alkalommal a Mej szan-t (ioo° 45' keleti hosszúság alatt) átlépte, azt találta, hogy e helyen a hegység alakzatai megváltoznak : kiterjedése a főgerincz kivételével kisebbedik, kevesebb sziklát látni, a lejtők gyengébbek lesznek s gyakran harasztos mocsárokkal fedvék, melyek különben minden völgyben gyakoriak.* ioi° keleti hosszúságtól egészen a Tatung ho torkolatáig a Mej szan hegység hatalmas alpes. Az éles gerinczvonal átlag 4000 méter magasságot ér el s túlszárnyalja a Khaji szan és Nan szan déli és északi párhuzamos hegylánczait. A kúpok élesen emelkednek fel a több száz méter mélyen bevágott nyergek fölé, és a hátvonalhoz legközelebb eső lejtők meredekek, s mint amaz gyakran sziklásak. A hegység északi részén az ereszkedő kiterjedése körülbelül csak r/ 3 akkora, mint a délfelőli, s tehát meredekebb mint a déli lejtő. Hatalmas sziklák, vad és repedéses, vízdús szorosok és nagy omladék-kúpok jellemzik az északi oldalt ; ellenben hosszúra nyúlt, mindinkább ellapuló kiágazások, szélesebb és éles márga partoktól határolt völgyek a déli oldalt. Az északi lejtő gazdag növényzet által tűnik ki. Kis erdőségeket egészen 3000 méter absolut-magasságig lehet találni, valamint a szorosokban sűrű bokrokat, s a legkülönbözőbb virágok és füvek ékesítik a friss zöld takarót. A déli lejtő kopasz, fa és bokor nélkül, s az alacsony növényzet víz hiánya miatt nem képes a gömbfelületű löszterületeken kifejlődni. A szélesebb völgytalpak ellenben míveltek és zsíros zöld réteket és legelőket foglalnak magukban. J. A Nan szan hegyláncz mint a Hoang ho s a Köpi és Samo sivatagok mélyedéseinek vizválasz-fala. a nan szan. A középső Kven lun e legnagyobb és legpompásabb hegyláncza csak is keleti részében határolja a Hoang ho folyamvidékét, és pedig észak felől ; a hegység nyugati része ellenben vízhatárt képez a Zaidami pusztai folyócskák és a lefolyás nélküli Khara nor, illetve ennek legnagyobb mellékfolyója, a Szula ho között. Hogy e hegyláncz kiterjedéséről és tagolásáról általános áttekintést nyerhessünk, czélszerű lesz a nyugati részt is bevonni leírásunkba. A Nan szan (déli hegység) név a középső Kven lun északi hegylánczának ama részére vonatkozik, mely a 94-ik keleti hosszúsági foktól, vagyis a Zaidam nor-tól kezdve nyugat-keleti irányban a 105-ik fokig, azaz a Hoang ho-nak nagy, észak felé irányzott kanyarulatáig terjed ; északi ereszkedőjével a tibeti magasjat északkeleti, a Han hai vagy Köpi és Samo-vidék felé eső lejtőjét képezi. A Nan szan egyes tagjait a khinaiak külön nevekkel illetik, melyekkel majd * P RZEWALSKI , N. von, Reisen in der Mongolei etc., pag. 238.
