Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. Három órai tartózkodás után, bejárván a hegységeket, fáradt mulán indultunk vissza Dziddába, meg sem állván útközt és délután értünk oda. Magunk is fáradtak valánk a rossz nyergektől, melyeken kengyelvas nélkül kelle lovagolnunk. A 19 óráig tartott út alatt 13-at nyeregben ültünk. Az út a hegyekig rónaság, homok-buczkás síkság, imitt-amott egy kis fü és bokor növényzettel ellepve. A szellő homokot kavar fel az ég felé. Alig látunk embert, alig állatot. Egy-két sátor-falut, néhány kecske- és birkanyájat. Homokpacsirtát és egy galambfajtát, mely csoportosan és zajjal röpül föl, mint a fogoly. A hegyekben, hosszú arab kovásfegyverrel ellátott három pásztort láttam, kik midőn észrevettek, lövésre készen tartották fegyvereiket. De egy sem czélzott reám. A jüzbasi (csausz) mindig haza kívánkozott — és lépten-nyomon követett — alkalmasint lelkére kötötték éltemet. Azon idő alatt, míg száraz reggelinket megettük, közelünkben egy lövés történt. A meleg rekkenő volt déltájban, leperzselte arczunkat, kezünket, melyről csak úgy hámlott a bőr. Az egész út mentén a koráimaradványok, csigák, osztrigák figyelmeztettek, hogy egykori tenger kiszáradt fenekén haladunk. Mi voltunk az első keresztények, kik e hegységet bejártuk — előttünk hír szerint csakis az izlam vallásra áttért és Istenben boldogúlt M

UNZINGER látta e vidéket. Dziddában — Mekkából jőve — néhány jarkandi és kasgári polgár szállt a hajóra, közöttük a meghalt JAKUB khán stambuli követe is.* Neve ARTUK, rangra nézve mollah. BÁLINT egyre értekezett vele tatár nyelven. ARTUK kiséretében, volt egy magas, felette szép arezvonású egyén, ki magát HEKIM khánnak nevezte. O egyedül ment át Konstantinápolyból Londonba a királynénak Jakub khán nevében drága kövekből álló ajándékot átnyújtani. E kövek közt volt turkesztáni vöröskő is (alkalmasint rubin ?), melyet náluk jakut-nak neveznek, továbbá kék kövek pirusa (turquoise). Mint mondá, Angliában nagy kitüntetéssel fogadták. Kasgárba érve könyvet fog írni. Nagyon biztatott , mennék át vele Indiából a Karakorum-ox\ Kasgárba. Többek között érinté, hogy félnek az orosztól. 40,000 embert könnyen ki tudnak állítani, nálok a 15 éves ifjú már hadgyakorlatban részesül. Agyút és hátultöltő fegyvert az angoloktól kapnak, a pénzt is, utóbbit nem elegendő mennyiségben. Megbeszélve Kelet-Turkesztán határait és felemlítve a Lopnor-1, úgy állítá és ezt Artuk mollah is erősíté, hogy nincs nehézség a Lopnor-hoz jutni. Akár Khotan-ból * E

MIR JAKUB khán Kelet-Turkesztán megalapítója, 57 éves korában halt meg Kúriában, két fiút hagyván maga után, Beg Kuli bég-et és Hakk Kuli-t. Az idősebbik testvér megölte öcscsét, midőn az atyja hulláját Kasgárba szállítá, azt az ottani mausoleumba (melyet Hazreti Apak Chodzá-nak neveznek) eltemetendő. Ezen mausoleum csak is a fejedelmek, khánok (az ő szójárásuk szerint <ikhon»-ok) temetkezési helye. E

MIR JAKUB khánt előbb Kusbéginek, később Atalik Ghazi-nak hivták. Halála előtt félvén a belviszálytól, a fiai közötti meghasonlástól vagy tán lelkifurdalásai miatt Hakim Khán Töré-t nevezte ki örökösének, azon Chodza Buzurg fiát, kinek ő hajdan tábornoka volt és kit hatalmától megfosztott. Jakub khán nem mindennapi egyéniség volt. Mint egy meteor tűnt fel, egy birodalmat alak ított, mely halálával ahhoz hasonlóan szétrobbant. Köztudomású dolog, hogy a manas-i nyert csata után a khinai seregek Liu CSÍN T

ANG vezetése alatt (egy Tzo TZUNG TAN parancsa alatt álló tábornok) újra visszafoglalták Kasgárt, Jarkandot és Khotant