Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

XXXVIII Bevezetés. arra, hogy őszinteségemben kételkedjék s hogy úti terveim elé akadályokat gördítsen. Nem is gördített. Az utolsó pillanatig jogosúltak valának reményeim, hogy czélhoz érek. Es daczára mind ennek, előre nem látható, váratlan nehézségek merültek fel, melyekre Khina kormánya, nem ismervén kellően a Tibetben uralkodó viszonyokat, nem számított, és melyek Laszá-ba jutásomat lehetetlenné tevék. Ezen egyéni nézetemet jól tudom, sokan nem fogják osztani, kik mindig és mindenben a khinai kormány álnokságát, csalfaságát, az idegenek elleni gyűlöletét pengetik. Jól lehet, hogy igazuk van, a mi a múlt időket illeti, de nincs ez többé így a jelenben, midőn e hatalmas birodalom nézeteiben, államiságában, bár felette lassú, de mégis tapasztalható reformokon esik keresztül. Hogy a népben még, jelesen a tanult osztályokban (literati) nagy ellenszenv uralkodik minden iránt a mi új és idegen, azt megengedem. Nem is csudálatos ily nemzetnél, mely par excellence conservativ, és úgy ragaszkodik hagyományaihoz. De ezen ellenszenvre Khina azon tartományaiban akadni leginkább, hol az idegen ördögökkel való érintkezés minden napos, vagy legalább gyakoribb, mint ama távolabb eső nyugati tartományokban, melyekben egy-két európai kivételével alig fordult még meg valaki. Ez nem épen az európai modor, az európai jellem, az európai civilisatio mellett szól és épenséggel nem hizelgő az európai fennen hirhedett culturára nézve. De munkám folyama alatt iparkodni fogok e tekintetben bővebben adni elő nézeteimet. Most pedig áttérek úti leirásomra. Elbúcsúzva gyermekeimtől, véreimtől, 1877. deczember 2-án hagytam el Czenket, 4-én útkisérőimmel Triesztet, hol még számos rokonomnak és barátomnak üdvöt kívánó sürgönyeit vettem. Az osztrák-magyar Lloyd-társulat Polluce 1545 tonnás gőzösén 1878. januárius 9-én értem Bombayba, megállva Port Saidban, Suezben, Dziddában és Adenben. A Dziddában való megállapodás nem volt a nevezett társulat programmjába felvéve, és ha ezt előre gyanítom, minden hazafiságom daczára, hogy belföldi társulatokat protegálni kell, inkább a Peninsula Oriental Company sokkal sebesebb és kényelmesebb hajóin indultam volna Velenczéből vagy Brindisiből.* * Az osztrák és a magyar államtól subventionált Lloyd-társaság ezen eljárása nem «fair». Kötelessége minden társulatnak kitenni programmjában, hogy mily helyeket fog érinteni. Triesztben kérdésemre mint bizonyosat állíták, hogy az idő tartama Bombayig 23, legfeljebb 25 nap. E 25 napból lett, a legkedvezőbb tengeri viszonyok közt, 36 és bizonyos keleti indolentiával számba sem veszik, hogy ez rászedése azoknak, kikre nézve az idő értékkel bír. Továbbá személyszállító hajókra oly árúkat vesznek fel, melyek kellemetlen bűzt terjesztenek és veszélyesek. Legjobb bizonyság erre az, hogy az ily czikkekkel terhelt hajókat a pénz-intézetek nem biztosítják. A Polluce gőzösön puskaporon és szeszes hordókon kívül, még 5000 láda petroleum is volt. Nem férvén mind el_ a hajó mélyében a rakomány, egy részét a fedélzeten helyezték el. Több bádog kilukadván, a petroleum szag a cabinben eltűrhetetlenné vált és a párkányzaton áthúzódott ; a fedélzeten levőkből kifolyó rész a tengerbe csepegett. Dziddában 750 Mekkából jött zarándokot vettünk hajónkra. De már most a nagy hőségben szemlátomást növekedett a veszély. Ki is tört egyszer a tűz a hajó fedélzeten szivarozó, pipázó és homokon tüzelő török, arab, hindú, malayi, szerecsen és egyéb moszlim hivők között. Ilyen eset botrány egy társulat részéről, és