Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

CCXXVIII Bevezetés. A khinai gyűlöli a háborút,* ellenben szereti a csendes, békés, munkás életet. De mégis azt tapasztaljuk újabb időben, hogy rajokat képezve, új határokat foglal el és a hol letelepszik, ott munkája, szorgalma és egyszerű életmódja által felszaporodik. Száma, vagyona és értelme révén pedig a jövőben szereplésre hivatott. St. Franciscóban a khinai oly concurrentiát csinált a fehérbőrű munkásnak — kinek az övénél nagyobb levén az igénye, munkája is drágább — hogy számuk meghatároztatott, tartván a zavaroktól, melyeket a khinaiak túlszaporodása előidézhetne. 1849-ben történt az első nagyobb bevándorlás Khinából Californiába. Sokan közülök az arany keresésben meggazdagodván, annak híre csakhamar elterjedt és követék őket a mennyei birodalom más lakói is. Voltak közöttök számosan, kik a «Taiping» forradalom leveretése után Amerikába menekültek. Hogy azonban az Egyesült-Államoknak már keleti részein is nagyobb számban fordúlnak elő az ott letelepedett khinaiak, ez csak 1870-ben vevé kezdetét. Azóta ezerenként vándoroltak be, és manap alig van már egy kisebb város, melyben nem fordúlnának elő szórványosan, míg a nagy városokban rendes koloniákat alkottak.** Jáva szigetén a khinai bevándorlók száma egyre nő, főkép mióta a németalföldi kormány megengedte nekik, hogy a Preanger államban is letelepedhetnek. A khinai és a maláji vérkeverék előnyösnek mutatkozik; míg az európai és maláji házasságból származott magzatok törpék, csúnyák és csenevészek. Ezek a rasszok nem illenek össze. Még meglepőbb látni a khinai elem terjeszkedését Singaporeban. Az ott letelepedettek száma már túlhaladja a 80,000-et. Az utolsó időkben évenként körülbelül 150,000 khinai kivándorló érinti Singaporet, a hivatalos kimutatások * Hogy mennyire terhére van a háború, erről a «Si King»-ben, vagy is az énekek szent könyvében előforduló eme versszak is tanúságot teszen : «Mily magas a bérez, Mily széles a völgy, >Még mindig végét nem éri; Folyik a harcz, tart a küzdelem Bár csak pihenhetnék szülőföldemen !» «Elhagyva azt, A vetés kelt buján, Visszatérve ínség vár reám. Hosszú út, szűk eledel És mennyi szenvedés, Mióta az ekevasát Karddal kelle cserélnem el.» A khinai, bátorság helyett bizonyos közönyösséget, apathiát tanúsít a veszélylyel szemben, valamint testi fájdalmak iránt is. Háborúban ravaszsággal, csellel, fortélylyal él inkább, míg főhibája, hogy megvesztegethető és gőgös, kincsvágyó és fösvény, szívtelen és pedáns. ** Lásd: «

China in America

», a study in the Social Life of the Chinese in the eastern cities of the United States, by STEWART CULIN. 1887 Philadelphia.