Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. CLXXXVIÍ 46 geogr. mérföldet tett ki. Kiséretemül LlANG mandarin rendeltetett ki néhány katonával. Tsung Tien-böl délnek indulva másfél óra tavolságban sürü erdők terülnek el. Az út sziklás szakadékok szélén vezet. Az erdőket sok helyütt tűzzel pusztítják, legelők nyerése végett leginkább, de némely helyen a nyert földet müvelés alá veszik. A Szin Tsun Tien előtti sikság jó földekkel, legelővel, számos tanyával, zsindelylyel födött házakkal rendelkezik. Az út is járhatóbb, a lakosság sűrűbb, a környék műveltebb; a gyümölcsös kertek, ligetek s a távolban sötétlő erdők bájt és változatosságot nyújtanak a vidéknek. A legszebb környék azonban Tse Sa körül terül el, honnét remek, gyönyörű kilátás van a délkeleten fekvő havasokra. E havasok 18,000 láb magasságot érhetnek el. Nem volt könnyű nevöket megtudni, mintha a nép idegenkedett volna a nevöket elárulni. Alkalmasint szent hegységek és félnek a rajta levő szellemektől. De végre mégis megtudhatám. A tibetiek e havasokat Kone Mosi-nak hivják, míg a khinaiak Pejo San-nak. A fenyves erdők a legszebbek, melyeket egész utam alatt láttam ; fordúlnak elő 3—4 láb átmérőjű törzsek, van vagy ötféle rhododendron, melyek inkább fáknak, mint bokroknak nevezhetők : törzsük másfél láb átmérőjű, magasságuk pedig megüti a 4 ölet. Fordúlnak elő nyirfák, ilex-ek. Egyes házakon itt is medvekoponyákat láttam kiszegezve. Harmadnapra a tsung tien-i fensíkról még egy magas, közel 2000 lábnyi nyergen kelle, imitt-amott felette meredek uton áthaladnom, őserdők között, honnan azután 5000 láb ereszkedő van, folyvást lefelé, míg Kelo Oan-nál a Kin Sa Kiang-hoz értem. A leereszkedés emberre, állatra egyaránt meredek, hosszantartó és fárasztó volt. A hideg fensikról leértem a meleg völgykatlanba. Míg fönt fenyők, imittamott juhar- és nyárfával keverten díszlenek, alant fél amphitheatrális alakú rizsföldek bambuszszal, kaktuszszal és pálmákkal vannak szegélyezve. Az ott tenyésző pálmafa se nem a datolya, se nem a kókuszdió, hanem egy Chamaeropsfajta, úgy hiszem excelsa, melynek levelét használják kalapcsinálásra, kanafjából pedig hatalmas kötelet készítenek. Ki sem mondható, mily élvezetet nyújtott a kiállott nagy hidegek után s a néhány órai leereszkedés folytán egyszerre meleg éghajlatra bukkanni. Csak egyszer életemben, évekkel ezelőtt élveztem át ugyanezen kéjérzetet, midőn téli hónapokban az Atlasz hegységeiről, hol oroszlánra vadászva időztem, rándultam le a Szahara égető homokjára. Ott is néhány óra alatt haladtam át a majdnem alpesi vegetatióból a legellentétesebb növénytenyészetű zónákon ; mert míg az Atlasz tetején a Ben A

Tugisz-on 9000 láb magasságban czédrus-erdőségek terjeszkednek, alsó részein tölgyesek díszlenek, még alább már déli növényzet virúl, pálma-ligeteivel, kaktuszaival és czukornádjával. A népesség itt khinai jellemű nyelvre és ruházatra, de nem alkatra és arczkifejezésre nézve. Rokon faj az mindenesetre a Kin Sa Kiang jobb partján lakó Liszn törzsekkel. Földmivelésből él. Az asszonyoknak nincsen préselt, eltorzított lábuk. Ez is a mellett bizonyít, hogy nem tiszta vérű khinaiak. A rizs-