Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

Bevezetés. CLXXXVIÍ DjALU egy csomag pénzért számomra az ott levő kolostorból tibeti ima-könyvet szerzett, mi módon, nem akarom kutatni. Láma ilyen könyvet soha sem ád el, és idegen nehezen jut hozzá. E könyvet a magyar tudományos Akadémia könyvtárának ajándékoztam. Pan Th-tól Kio Ma Tsung-ig nagyon rossz, keskeny lóösvény vezet, de a lovaglás sok helyen lehetetlen. A podgyászt kirendelt kuli-k hordák fejükön ; míg a lovakat s öszvéreket podgyásztalanúl vezették. Podgyászom szállítására 150 férfi, nö és gyermek volt szükséges. Kio Ma Tung-tó\ mindig lefelé megy az út, csak a végén van emelkedés egy magas hegyre, hol Ku So fekszik. Hajmeresztő magasságban előbb egy korlát nélküli, három szál deszkából álló hosszú fahídon kell átmenni. A mandarinok e szédelgős helyen vezetteték magukat. A híd két oldalán egyik parttól a másikig kötelet huzattunk, hogy állataink vezetés közben a mélységbe ne essenek. Pundzera Oaka a Kin Sa Kiang jobb partján fekszik. A folyó 120—150 méter szélességű és lassan folyik. Van a helységben egy budhista kolostor harmincz lámával, mely Atten Z^-hoz tartozván már Yün nan tartományba esik. A Kin Sa Kiang balpartján ütém fel sátramat. Ku So-1 elhagyva és húsz lit haladva, először tűnik elő a Kin Sa Kiang, azután mindig látható, míg végre az ösvény partját éri, Pundzera Oaka átellenében.* Ezen a helyen elhagyva a Kin Sa Kiang-ot három nap alatt értem Sin Fa-nak és Nien ÁV-nek, Sylvester estéjén Tsung Tien-be. A két utolsó napon bejárt vidék európai alakzatú és jellemű. A Kin Sa Kiang mentén a flórában imitt-amott déli növények is vannak. A cactus-ok nem ritkák. Láttam néhány szürke fecskét is. A folyó vizén kevés réczét, ellenben igen számos darvat. Az előbbi helységek több faházára medvekoponyák voltak rászegezve. Mint állíták, a medve ezen a vidéken még szép mennyiségben található. Tsung Tien magasan feküdvén és minden oldalról szeleknek levén kitéve, ott újra —17

0 C.-ba jutottunk, pedig már azt hivők a Kin Sa Kiang partjai mellett, hogy végre túlestünk a nagy hidegek bántalmán. Sin Ta-n és környékén különös nép lakik, mely magát Hotsó-nak nevezi. E törzs asszonyainak viselete feltűnő és originális. Turbán alakú, gyapjúból vagy yak-szőrből készült, felette nagy chignon-nal díszítik fejüket. A jobb fülben nehéz arany vagy ezüst függőt viselnek, míg a bal fül előtt sötét színű korái-ágak csüggtek. Mentül nagyobbak annál becsesebbek. A korál minőségére nincsenek tekintettel, lehet az eres és repedt is. Láttam ilyen gyermekkéz * Khina legnagyobb folyamának, a Yang Tze Kiang-nak, felső részét Kin Sa Kiang-nak (arany homok folyónak) hívják, még feljebb, forrásai felé, több néven ismerik: Muru Uszu, Murni Uszu, Mnr uszu, Britsu, Ditsu, Bicsiu (VAN DER P

UTTE szerint). A tibeti herczeg azt Hgi Cstr-nak nevezé, erősen állítva, hogy ez az igazi, a tibetiektől használt neve. LOCZY munkájában : «A khinai birodalom» stb. látom, hogy ő a felső Yang Tze Kiang-ot Gyhü Cst<-nak mondja. Gróf SZÉCHENYI B. : Keletázsiai útja. I. köt. I