Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1
ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától
CLXX X Í1 Bevezetés. odaérkezésemet, hamarosan elillant. Mindjárt tisztelegni óhajtott, de én éreztetni akarván vele felbőszülésemet, látogatását nem fogadtam el. Manap azonban, higgadtan és elfogulatlanéi ítélve meg az akkori körülményeket és kiábrándulva emlékezvén vissza az ott uralkodó viszonyokra, lehetetlen meg nem mosolyognom ama bosszúmat, melyet e kicsiny, számba sem vehető mandarin ellen használtam, a ki természetesen csak úgy cselekedhetett, a mint azt a felette állói rendelék. Czung Cza felé az út folyvást lefelé halad s az erdők megszűnnek. Egy sereg lámával találkoztam, a kik lóháton siettek az engem kisérő mandarinok / udvarlására. En, mint rendes szokásom volt, jó darabon előre lovagoltam egyedül, midőn megláttak. Megismerve az idegent, mind utálattal fordíták el arczukat. E helyen egy gyönyörű tibeti kutyát vásároltam, azt a más kettővel együtt Európába hozandó. E Dianga nevű kutya rendkívüli vad volt. Hetekig tartott a míg, daczára annak, hogy magam etetém, csak hozzá is nyúlhattam. Egyszer egy ebbeli kísérlet alkalmával, átharapta a kezem, szerencsére oly helyen, hol csontot nem ért. Tíz napig béna lettem a kezemre. E harapós állatért minduntalan kártérítést kellett fizetnem. Nem egyszer vetett véget egy-egy esztendős disznónak, keresztül harapván a nyakszirtjét s nem volt az a tyúk, mely előle képes lett volna menekülni. Alikor először bivalyokat látott, nekik iramodva s hátukra ugorva, egész csordákat szalasztott meg.* Zsen Te-ben elbúcsúzott tőlem a batangi herczeg, engem egy lóval ajándékozva meg, a miért én viszonzáséi egy vadászpuskámat adtam neki. Kitűnt másnap, hogy a ló egy vén, túrós hátú, használhatatlan gebe. Erre a lovat a herczegnek, ki engem rászedett, visszaküldöttem, és sajnáltam, hogy jó fegyveremet oly könnyedén adám oda. A nép, mely e vidéken csak elszórtan és gyéren lakik, nagyon becsületesen viselte magát az európaiak iránt, kiket először látott éltében. Ha kíváncsiságot árult is el, tolakodó vagy szemtelen soha sem volt. Valami pregnáns typusa nincs, mindenféle arczok, különféle physiognomiák. Hajuk fekete, arczuk barna a piszoktól. Sin Me-n feltűnt a golyvások nagy száma; férfinak, nőnek egyaránt két-három golyvája van, melyek némelyike gyermekfej nagyságát éri el. Ez a népség a stájerországiakat ebben a tekintetben megveri. Pan To előtt tíz lire nagy sziklafalak emelkednek. A helység csinos fekvésű, egy földnyelven, melynek végén két folyó találkozik. E helyen az élelmes * E gyönyörű kutyát Bántóban az Irravadin később nagy sajnálkozásomra agyon kellett lőnöm. Egy éjjel Dianán nevű kan kutyám kiszabadulván, megtámadta a lánczra kötött Diangá-1. A küzdelem egyenetlen volt. Mire nyughelyemről felugorva a kutyákat széjjel verhetém, Dianga jobb lábának felső részén tátongó s vérző, nyilt seb volt látható. Ekkor a kutya már hozzá szokott az európai szagához, úgy hogy vigyázattal a sebet beköthetém. Néhány nap múlva azonban a melegekben a sebben nagy kukaczok fejlődtek; a szegény állat lázas állapotban borzasztó kínokat állott ki, végre a seb megüszögösödött, megmentésről szó sem lehetett. Egy nyolcz lépésről füle tövéhez irányzott lövés rögtön véget vetett életének. A mint feküdt, meg sem moczczant, csak fejét ereszté le. Könnyes szemekkel ástam el enmagam e szilaj bátor állat maradványait, megtartva koponyáját, gyönyörű fogsorával, mely a nemzeti Muzeumban látható.
