Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

Előszó

ELŐSZÓ. 1874-ben támadt bennem a gondolat, hogy időmet és jobb erőmet egy tudományos útra szenteljem. A sors viszontagsága visszaadá a személyemmel való szabad rendelkezést; gyermekeim még aprók valának, hazánk politikai teréről rég visszahúzódtam volt, gazdaságaim szervezésében és kezelésében a legnagyobb rend uralkodott és végre éreztem még magamban elég edzettséget és akaratot egy nagyobb expeditiónak megkísérlésére és keresztülvitelére. Egészséges testalkotással birván, már fiatal koromban oly gyakorlatokhoz szoktattak, melyek erőt, szivósságot idéznek elő és utam alatt értem csak fel felejthetetlen atyám egyik mondatának igazságát, hogy: «csak is a jó gyalogló tökéletesen független ember.» Egy expeditiónak felszereléséről, vezetéséről és veszélyeiről némi tapasztalást szerezheték magamnak előbbi utazásaim alkalmával; jelesen amerikai utamból és oroszlánvadászatra szánt három kirándulásomból Afrikában, hol hónapokig éltem zord időben sátor alatt, kitéve a téli idény kietlenségének, számtalan nélkülözésnek és fáradalomnak. Könnyen határoztam el tehát magam, birván a hozzá szükségelt kellékekkel, egy hosszabb útra. A kérdés csak abból állt, hogy hová ? — és, hogy mily erők közreműködését leszek képes a tudomány érdekében megnyerni ? Eléggé meglepő, hogy a XIX. században földgömbünk részeit oly tökéletlenül ismerjük. Bátran állíthatni, hogy a Hold felénk néző részének geographiáját sokkal bővebben tanulmányozhatjuk — és hogy azon a legkisebb változást rögtön észrevennők. Előttünk feküsznek még földtekénk éjszaki és déli sarkpontjai ismeretlen határaikkal. Az afrikai continens megismertetésére a tudomány számos «Pioneer» jai sok sikerrel működtek, és újabb időben kiválóan ezen földrész kutatása a jelszó — mégis ott terül előttünk még Afrika bensejének zöme, járhatatlan rengetegeivel és vad népeivel. Nem sokkal többet tudunk Közép-Ázsiáról, a Köpi sivatagról, Tibetről, Kafirisztán-, Vakan- és Badaksanról. Számtalanok életükkel fizették meg fáradozásukat s működésüket, hogy ezen, a civilisatio előtt elzárt határokat a tudomány s az emberiség javára megközelíthetővé, hozzáférhetővé tegyék. így állván a dolgok, elég választásom volt. Es ha Ázsiát szemeltem ki