Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 1. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/1

ELSŐ SZAKASZ Bevezetés gróf Széchenyi Bélától

LXII Bevezetés. Nem tudom mi oknál fogva épen ezen kirándulás alkalmával revolveremet nem vivém magammal, mely egész utam alatt rendesen oldalamon csüggött, ugyanazon a szíjon, mely vadászkésemet is tartá. — Perczek múltak, anélkül hogy ezen kritikus helyzetből mozdúlhattam volna, a létemért való küzdelem fokozá erélyemet, bátorságomat. — Kiáltásaimra az előbbi kis mécsvilág eloltatott; a tangutok, késő éjjel levén, babonaságból vagy rablóktól félve tán, nem mertek segítségemre sietni sátraikból, nem maradt tehát egyéb hátra, mint hogy ezen kutyafogságból <' neröm által szabadúljak ki. Előre nem mozdúlhatván, hátra nem akarván menni, egy diagonális irányban vevém visszavonulásomat, és akkor történt, hogy az ebek egyike borzasztó vonítás és ordítás között hátrább húzódott, hegyi botom vashegye testének valamely részét érheté. Erre az ebek még tíz perczig követtek ; csak egy volt, mely egy félóránál tovább sarkamban volt, nem akarván mellőlem tágítani. — A kiállott veszély után ezen egy kutya bősz vigyorgása hidegen hagyott, ökleimmel mertem volna megbirkózni vele. — Meg vagyok győződve, hogy csakis bambus hegyi botomnak, melyet könnyűsége miatt számos perczig forgaték sebesen magam körül, köszönhetem éltemet, ekkép tarthatván testemtől távol ezen fenevad állatokat. Ha csak egyikök meg talál harapni, a vérszagtól neki dühödve okvetetlenül összetépnek. Másnap tudám meg, hogy a közeli völgyekben tangutok tanyáznak yak marháikkal. Nekem tehát egy ilyen tanya ebeivel kelle, megmérkőznöm, amit ismételni ez életben többé semmikép nem óhajtok. Tunkurr Gombá-ból egy más, öt livel rövidebb, vadregényes úton tértem vissza Tonkerr-be, megkerülve egy hegyet, folyvást a Szei Ho mentén, annak hol jobb, hol bal partján. Ezen út csak akkor járható, midőn a folyó vize sekély. Több helyen a Szei Ho váralakú gránitsziklák közé szorúlt és ragadóvá torlódott; helyenként mélysége megüté a három lábat, paripáinknak nem egyszer úszniok kelle. Tonkerr-ben egy csinos, tiszta, újdonat új yamen-ben laktam; néhány napi ottlétemet naplóirásra, fegyvertisztításra, ruhafoltozásra és kirándulásokra használtam fel, jelesen a Szi Ling Ho forrásai felé. Tonkerrtől északnyugatnak 20 lire a völgy még tágas, termőföldei nagy nyárfákkal szegélyezvék, a falvak lakossága khinai. Azontúl a növényzet megszűnik; de megszűnik a völgy is, mely szűk torkolattá szorúl össze. Itt már letelepedett fan tzé-k laknak.* Tonkerr-ben kaptunk jó kenyeret, melyet egyideig nélkülöztünk. Jó kajszin baraczkot is árultak. Minekelőtte visszatértem volna Szi Ning Fu-ba, felkerestem a magistrátus mandarin helyettesét, egy 76 éves aggastyánt, aki tizenhat évig tartózkodott a lolo-k között, mielőtt Tonkerr-be tétetett volna át, honnét azonban már harmadfél év óta ki sem mozdúlt. Neve TSANG TJIEN N

AN. Születésre nézve pekingi, hol rokonai tartózkodnak. Köztudomású dolog, hogy Khinában a hiva* A khinaiaktól úgynevezett «jó fan tzé»-k, kik nem élnek sátor alatt.