Széchenyi Béla: A' Lungaui Magyar Zergevadász-Társaság keletkezése és fejlődése történetének [...] / Budapest, [s. n.], 1896. / Sz.Zs. 1425
1888-ig a társulat alapszabályokkal nem birt. Létezett bár egy hat pontból álló szabályzat, melyet 1867-ben gróf Széchenyi Béla szerkesztett és mely a tagok által aláírattatott. Ezen szabályzat két lényeges pontja abból állott: 1. Hogy minden vétel és befektetés «á fond perdu« történik és hogy a társulat azon tagja lép majd a birtok tulajdonába, ki társait túléli. 2. Hogy bárki is csak úgy vétethetik fel a társulatba, ha ahhoz a társulat minden tagja beleegyezését adja. A társulat tagjai közeli rokonok, barátok és « gentlemen »-ek levén, soha nem fordult elő a legcsekélyebb viszály neheztelés vagy nézetkülönbség, hogy szükség merült volna fel bármely tag részéről is ezen hat pontból álló szabályzatra hivatkozni. A vételek egyszer az egyik, máskor a másik társulati tagnak nevére történtek és Írattattak át. A vagyon szaporultával azonban ezen patriarchális állapotok többé fentarthatók nem valának. Gróf Nádasdy Eerencz indítványára, midőn ő 1886-ban társulatunk vezérigazgatójává választatott, lettek az általa javasolt és tervezett alapszabályok, melyeket alább közlök, egész terjedelmükben elfogadva. Ez csak az által volt elérhető, hogy a társulat alapítói egyszer mindenkorra lemondottak azon jogukról: «hogy a vásárolt birtokok annak jutandnak tulajdonába, ki többi társait túlélendi». Annyival is szívesebben mondottak le a társulat megalapítói ezen jogukról, mert csak ezáltal vált lehetővé a jövőre is fentartani a Lungauban egy magyar társulat ezen férfias testet edző «sport»-ját. Idők során a társulat vadászterülete kiterjeszkedett a Muhri, Cederhausi és Twengi völgyeken kívül, a Lisa völgyre is Karinthiában, nemkülönben három havas bérezre UnterTauernban, melyek a Twengi völgygyei határosak, de már Pungauban feküsznek. A társulat összes vadászterülete kitesz: 48119.51 hectárt még pedig:
