Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

— Megvallom, kezdé barátom, midőn estve szivar mellett együtt ültünk, a mai nap eseményeit nem értem, s azért, habár tudom, hogy az rám nézve nem lesz a leghizelgöbb, kérem, szíveskedjék azokat nekem megfejteni. Mindenekelőtt mondja meg, kérem, miként történt az, hogy inidön a legjobb lovam alattam kiállott, az ön által lovagolt s általunk kevésbé jónak tartott szürke még egész erőben látszott lenni, holott ön folytonosan közelebb is lovagolt a kopókhoz mint én ? — Ez utóbbit, válaszolóm inosolygva, sohasem kell bevallani, azonban ha kívánja — a tényt nem tagadhatván, megmagyarázandom azt azonnal. Tapasztalván , miszerint lovásza ügyessége következtében a szürkéből jó ugró vált, a mit ügyes kezelés által (köztünk legyen mondva) könnyen elérhetünk, de azt is tudván más felöl, hogy lábai nem a legjobbak (ezeket pedig a legjobb kezeléssel lehet ugyan