Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

NEGYEDIK FEJEZET

67 veheti. Mindenekelőtt figyelmeztettem már önt arra, hogy egy rendkívüli állatra ültettem, melyről azonban nem szabad a hozzá hasonlókra Ítéletet mondani; mindamellett hogy átalános elvként föl lehet állítani, miszerint apró lovak aránylag erősebbek és jobbak szoktak lenni a nagyoknál. Bizonyos ugyan, miként egy nagy ló többet elbír egy aprónál; de nem annyival többet, a menyit nagyságához képest tőle igényelni magunkat feljogosítva hihetnök. Hajói emlékszem, egy izben , midőn az ön kis ugró (s t e e p 1 e-c h a s e) kanczájáról volt szó , tettem már azon megjegyzést, miszerint versenyt kivéve, a hordandó terii kisebb távolságokra nem tesz oly nagy változást a lóra nézve, mint a hogy gondolnók. Ezen állitásom igazságát erősíti a mai nap. Tekintsen ön e vidékre : a föld lágy, de könnyű, s a kerítések nem magosak, s még felül rá ugy is készitvék, hogy a ló reájok ugorhatván , átsegítheti magát. Ha egy egész kopófutás ily vidéken menne végig, ugy hiszem, hogy könnyen • lovagolván, alig találkoznék kopó, melytől ezen pony elmaradna

i Azonban e tény által csalatva, nehogy ön igen kedvező véleményt képezzen az apró lovak irányában , ezek bár mily jók is legyenek, csak apró lovak és Sommerville mondása az apró kópékról, miszerint : „az apró faj minden legkisebb borozdában is úszikáll ezekre nézve is , s a mely vidéken nagy ugrások fordulnak elé , oda illendő nagyságú ló is szükséges. Ez egy átalános szabály. Néhány éve, egy barátomhoz mentem vadászni, kinél egy , ugyana czélból ott mulató urat is találtam. Az emiitett ur nyergével együtt nyomhatott egy mázsát, s öt láb négy hüvelyknél alig volt magasabb ; lovai pedig széles, erős és jól kinéző állatok voltak. Nem bírván pályász (t u r 0 fogalmakkal , a lovakróli nézetét kifejtve rendesen azt szokta volt 5