Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436
HARMADIK FEJEZET
59 nak a vételénél kisebb ároni eladása is nem áldozat, hanem egyszerűen csak veszteség. Gyakran megtörténik hogy tapasztalt, a lóhoz értő egyén lovat vásárlandó egy drágásságáról hires lókereskedőhöz megyen, s ott egy lovat megvesz; teszem 1400 pg. írtért. Rá unván később a lóra, találkozik egy ismerősével s lovát neki kínálja. „Fél annyi pénzembe kerül egy ennél sokkal jobb ló" válaszol ez. Azon érintett lovat 700 frtért adni s e pénzen egy jobbat venni azon bizonyos ember nagy áldozatnak tartván, visszamegyen az elöbbeni kereskedőhöz, kitől, ráfizetvén lovára 3—400 frtot, kap egy más, valamivel talán jobbat. Ezt folytatja azután addig, míg végre — mindig oly véleményben, miszerint egy 1500 pg. frton vett lovon vadászik — ha valamennyi költségeit öszszeszámitja, ime kijö, hogy az 5000 pg. frtnál is több pénzében áll. Ha én most alioz mennék, kitől ön lovait vette : mit nyernék? a mellett, hogy tapasztalatlanságot elárulva, magamat is kinevettetném? Azon ember cserében talán elfogadná lovait, de még azon esetben is, ha valami hasznavehetőt adna érettük, annak kétszeres árát kérné. Ennélfogva , mert ön , ugy hiszem , átlátja , hogy ugyanazon kereskedővel cserélni akarni az állásán initsem javítana, hanem azt csak nehezítené, nézetem szerint legczélszerübb lesz egy hirdetmény s a nyilvános eladás T a 11 e r s a 1-nál.