Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ELSŐ FEJEZET

9 lászt, hacsak ezen sportot nem csupán akkor űzi , midőn nem kopászhat, sportsman-nek nevezzem. A puskávali vadászat tagadhatlanul sport, s az, ki — midőn nem kopászhat — puskát vesz vállára s vadászni megy, kétségkül kitiinö sportsman; de haszinte sok első rangú rókavadász gyakorolja is ezen sportot, azt, ki midőn egy jó falka után nyargalhatna, egy vizslával ballag ki, nem tudnám— ha csak nem udvariasságból — sportsma n-nek nevezni. Igaz ugyan miszerint az ősz Osbaldiston lelkesedéssel lőtte le akár a galambot, akár a foglyot; de mindamellett hogy midőn „ereszd" parancsára fölrepült a galamb, minden közel álló kész volt annak halálára fogadni, s mindamellett, hogy sem a szalonka repülése, sem a fáczán zajos fölkelése nem tudta zavarba hozni; mégis különösen „w h o o, w h o o p" *) kiáltása volt az, mit az egek is kedvtelve hallottak. E vvh oo whoop-ot hallani megérdemlett egy napi utazást; de hát még lovagolni látni öt! ez isteni látvány élvezhetéseért Mekkáig zarándokolni sem lett volna túlságos fáradság. Igaz hogy ily embernek is halál a vége , de ö csak azon öntudattal múlhat ki, hogy amig sportsman lesz a földön , élni fog az ö neve, s ezt még a késő utókor is tisztelettel fogja említeni. Az egyszerű lövész-sportsmant, ha kimúlik, sajnálják barátai; de róla el lehet mondani, mint a Chevy Chas e-nél elhullott lovagról : „hozzá hasonló él még ötszáz;" hollott egy Beaufort egy Cheveland hg halála oly veszteség a vadászvilágra nézve, minőt nem egy könnyen lehet pótolni. *) Whoo, whoop-ot szoktak kiáltani, mielőtt az elfogott róka a falkának kapsira adatik.