Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436
HATODIK FEJEZET
117 földet kell vala tennie. A vidék gyönyörűen nyilt előttünk s a gyepen sebes volt a futás, mindenki csak azon iparkodván, hogy helyét birja megtartani. Előttünk egy sövény állott. — Vezesse ön egyenesen neki s fonja rajta át lovát; túl egy árok van. Túl voltunk, s mellettem a fiatal Roberts „comeup"-al biztatva lovát s egyet ütve nyakára. — Hold hard, gentleman! kiáltja a huntsm a n látván hogy vezető kopói kevéssé haboznak; azonban csak nyomban utána a falka fölvévén a nyomot hangzott a Y o i at him! A vidék gyönyörű, a scent fölséges s a sebesség, melylyel egy parton lenyargaltunk, borzasztó volt. Csendesen ! gondolám magamban, megpillantván egy kemény korlátot előttünk s lovamat egy úttal hátratartván. Roberts ugyanezt tette; de barátom mire sem ügyelve forgószél gyanánt rohant el mellettünk s mig az én és Roberts lova össze levén szedve biztosan ugrottak, ő egy felséges kecskebukával érkezett a korlát túlsó oldalára. — Nincs-e baja? kiáltánk Robert-tel egyszerre fel. — Semmi baj! — Ugy tehát csak lóra s hamar odább! A falka ezalatt egy kis cove r-hez érvén egy pillanatnyi c Ii e c k volt, azonban csakhamar láttuk az A b elard nevű kopót valaminek neki rohanni; a róka még egy pillanatra mutatta magát, s néhány perez múlva jelenté a víg WIioo wlioop, hogy meg levén már fogva a vad, a hátramaradtaknak nincs miért sietni.