Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

101 rókakopókénál. A déli megyebélieket kivéve, minden kopó sebes és csak a jobb vagy roszabb scent- és a vidék minőségétől függ, a lassú vagy sebes futás. Nézze csak ön, hogy mennek a gyepen , s az öreg M u 11 i n s , látva hogy jó a scent, mint nyargal, azokat biztatva, mellettök. Helyesen, öregem! csak vezesd azokat valódi rókavadász modorban ; bravó , bravó ! — Ho hol kiálta fel egyszerre barátom; ott a malomcsatorna , melyen tegnap is átmentünk. — Ugyanaz, csakhogy itt nem oly széles. Nézze csak ön, hogy inegyen a nyúl rajta át, érzi most, hogy a ki késlekedik el van veszve; s látja ön, hogy követi öt M u 11 i n s a falkával ? —- Igen , igen , s most remélem mi sem fogunk hátramaradni ? — Csak ne oly tüzesen! Ha még tizenhatéves volnék, megtenném, de öreg levén s'mert már igen sokszor is buktam fel életemben, nem igen teszem ki magamat akkor bukásnak midőn szükségtelen , s ön meg lehel győződve arról, hogy mindjárt vissza fognak fordulni. Életemben gyakran hibásak lehettek nézeteim, de a vadászat tekintetében ritkán csalatkoztam. A nyul, a mint jósiám, visszatért s magas járása és meredt hátulja már mutatták közelgő végét, utána a falka s az öreg Mull ins. Szegény nyúl, óráid számlálvák. A sors üldöz nem tágitó léptekkel, s multad — melyben szántszándékkal senkit sem bántottál meg — meg nem szabadít végzetedtől; ugy, mint te, szólhat sok ember, ki az élet nagy vadászatában egy-egy kemény s feltűnő futási lelt. A falka már közel járt a nyúlhoz, újított erővel s