Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436
ÖTÖDIK FEJEZET
98 helyeken vezeti át lovait? azok semmi elöl sem fordulnak meg, ha nem ugorhatnak, átcsúsznak, átbújnak, átmásznak, szóval bárhogy átjutnak; öt követni akarni képtelenség volna, mert a merre az öreget menni látjuk, arra más ember nem igen fog tudni haladni. Lovai sokszor orrukkal túrják a földet, máskor hátuljokon csúsznak, azonban nem jut eszembe, hogy bukott-e valaha egy nagyot ? Másnap késöcskén érkezvén azon helyre, a hol az öreg Mulli ns h a r r i e r-jeinek kezdeni kellett volna, azok onnan már elmentek; azonban csakhamar hallottuk a huntsman szavát. — Csak itt vannak; nem hallja az öreg M u 11 i n snak 1 o a k , loa k-ját ? —- De hát mit jelentsen azon 1 o a k kiáltás ? Hogy mit jelentsen, nem tudom; de hogy mit kiván ö azzal elérni, azt igenis tudom. 0 ezen szokásává vált szócska által falkáját keresésre biztatja , ezt értik ebei, s nem kell több, mert bármi szóval nógassuk azokat és lovainkat mindegy, csak azok értsék s tegyék meg azt, a mit töltik kívánunk. Lesz alkalma ötöle ezt is hallani: Yoi, huck her, out there, de hogy mit jelentsen e huck szó, azt rajta s ebein kivel alig magyarázandja meg más. Nemsokára megláttuk az öreg M u 11 i n s-t egy erös pej lovon, s körülötte szép ebeit. A társaság, a master t s egy öreg tábornokot a master barátját kivéve, nem állott másból mint belölünk s néhány környékbeli haszonbériöböl. A master mellé lovagolván barátommal:
