Szalbek György: Vadászok könyve / Hieover után. Pest, Számvald, 1854. / Sz.Zs. 1436

ÖTÖDIK FEJEZET

94 házban az interpellatiókat, hogy felelhessék azokra. Tehát mit kiván még tudni ? — Midőn a három, vagy illetőleg a másfél pár kopó a róka kitörése után hozzánk érkezett volna : mit jelentett azon vadászhangon kiejtett s azokhoz intézett „Yo dot vagy Y o i don't — vagyis a mit ön kiáltott ? — Yo dóit, válaszolám nevetve s barátom poharára mutatva, önhöz intézve azt jelenti: töltse meg poharát; a kopókhoz irányozva pedig : hogy keressenek ! Ön jól látta, miszerint kiáltásomra rögtön ott termett néhány kopó (s alkalmasint ha még egyet kiálték vala, megjelenik jóval a huntsman előtt az összes falka is), de mire vezetett volna az, hogy néhány kopóval odább nyargaljunk? alkalmasint csak arra, hogy azok nemsokára, segítség hiányából vesztvén a seen t-et, mi megakadtunk volna. így pedig a kopóknak, mit azok tökéletesen értettek is, annyit mondván, hogy keressék csak a nyomot, a falkának és a h u n t s m a n-nek idejök volt azalatt oda érkezhetni, és a seen t-et rendesen fölvéve, minekünk egy 30 perczig tartó jó futást szerezni. — Még egy kérdést, mielőtt elválnánk: mi okból figyelmeztetett ön, midőn az első sövényhez értünk, arra: hogy vigyázzak a kopókra ? — Azért, mivel ön a vadászszabályokat ugy is már kevéssé túlhágván, midőn néhány kopóval előttünk a nélkül hogy az egész falkát elörebocsátottuk volna , megkezdtük a futást: ha még az is történik vala, hogy egyet azok közül legázoljunk , én , kit s p o r t s m a n-nek tartanak , örökre elbújtam volna szégyenletemben; s ez okból, látván azt, miként ön épen arra tart a merre a kopókat képzeltem,